Volt egyszer egy lány, aki sosem tudott nyugton maradni. Barbara ötéves kora óta valóságos örökmozgó. Röplabdázott és táncórákra is járt.

Viszont mindig is a foci volt a kedvence. Barbara és a testvére gyakran játszottak a ház körül az udvaron. Próbálták egymást kicselezni, egymásnak adogatni, és a ház faláról visszapattanó labdát minél ügyesebben egymásnak adni. Amikor pedig Barbara épp nem játszott, akkor Cristiano Ronaldo játékát nézte a TV-ben.

Tanulmányozta a technikáit, különösen az ívelt szabadrúgását — azt a rúgást, amely során a labda kiszámíthatatlan módon, rendkívül gyors iramban száguld a levegőben.

„Szeretnék példát mutatni a fiatal lányoknak, mert amikor találkozom velük, látom a tekintetükben az álmaikat és a törekvéseiket.”

Amikor a bátyja belépett a helyi futballklubba, Barbara vele tartott. A bátyjától eltérően ő nem tartozott semmilyen csapathoz. Csak hobbiból játszott. Gyakran üldögélt a partvonalon, és nézte, amint a testvére és annak csapattársai gyakorolták a passzolást és a góllövést. Már az is boldoggá tette, hogy nézhette őket, de titokban azt szerette volna, ha ő is velük játszhat.

Egy nap az edző odament az üldögélő Barbarához. Azt kérdezte: „Játszol velünk?”

Ettől a két szótól hatalmasat dobbant Barbara szíve. Felpattant, és a pályára futott.

Idővel sebes csatárrá fejlődött, aki fontos gólpasszokban és távolról lőtt gólokban is profi lett. A lába egyetlen mozdulatával meg tudta téveszteni ellenfeleit, és elvette a labdát, még mielőtt még észrevették volna egyáltalán a cselt! Valamint tökélyre vitte azt az ívelt szabadrúgást is, amelyet mindig úgy csodált.

Barbara a karrierje kezdetén még figyelte a focizó fiúkat, most viszont már őt figyeli több ezer rajongó, amikor a Juventus stadionban a pályán száguld.

Kedves lányok!

Szeressétek, amit csináltok. Becsüljétek meg a barátságaitokat és a családot, hiszen általuk fejlődhettek. Ne adjátok fel a szenvedélyeteket akkor sem, ha valaki megpróbál elrettenteni tőle. Legyetek erősek és higgyetek magatokban. A sport maga a szabadság.

– Barbara Bonansea