Volt egyszer egy lány, aki annyit futott, hogy édesanyja „lónak” kezdte becézni. Amikor Jawahir gyerek volt, ő és nyolc fiútestvére állandóan fociztak. A kertben, a ház előtt és még a házban is rúgták a bőrt!

Miután felnőtt, JJ úgy döntött, hogy a futballban épít karriert. Ő lett az első muszlim bírónő az Egyesült Királyságban. Aztán egy nap JJ észrevette, hogy hét unokahúga tele van energiával, amit valahogy le kellene vezetniük. Visszagondolt a testvéreivel focizva töltött gyermekkorára, és újabb lehetőséget látott meg a futballban: ő lett a lányok edzője.

Első edzésüket JJ az alapokkal kezdte. Megmutatta a lányoknak, hogy a lábfejük melyik részével rúgják a labdát, és biztatta őket, miközben fel-alá rohantak a pályán. JJ végigvezette a hét mosolygó lányt az edzéseken, arra bátorítva unokahúgait, hogy egy kicsit gyorsabban fussanak, és egy kicsit még keményebben lőjék a labdát. Úgy érezte, mintha újra gyerek lett volna.

Amikor JJ a következő edzésükre ment, az unokahúgain kívül más gyerekek is várták. Egy egész csapat kislány várt rá, tűkön ülve, hogy tanulhassanak JJ edzőtől. Játékosai annyira imádták az együtt töltött időt, hogy hamarosan a környék szinte minden gyereke JJ csapatában edzett.

JJ arról álmodik, hogy csapatának tagjai emberileg és játékosokként is fejlődnek majd, céljai azonban ezzel nem érnek véget. Szeretné, ha csapatából egy egész liga alakulna ki, játékosokkal szerte az országban. „Segíteni szeretnék, hogy több lány sportolhasson. Nem muszáj focistának lenniük, mert oly sok mást lehet még elérni. Nem létezik lehetetlen.”