Kérdezd az edzőt: Hogyan tarthatom fenn a motivációmat az otthoni edzés során?

Kedves Edző!

Harmadikos középiskolás vagyok, és már elsős korom óta irányítóként játszom a suli kosárlabdacsapatában. Mindig olyan játékos voltam, aki a csapattársaiból merít energiát a meccsek, a gyakorlás és még az edzések során is. Ebben az évben azonban – mivel nem tudunk együtt gyakorolni – a motivációm lecsökkent. Korábban egy az egy ellen játszottam a tesómmal, de ő tavaly elment főiskolára, úgyhogy egyedül maradtam. Azon kívül, hogy néhányszor kosárra dobok a garázsbejárónál, hónapok óta alig vettem kézbe a labdát. Még annyira sem tudom összekapni magam, hogy elmenjek futni, vagy súlyzózzak egy kicsit, és kezdek aggódni amiatt, hogy romlanak majd a készségeim. Hogyan szerezhetem vissza a motivációmat?

– Hiányzik az interaktív sport.
17 éves kosárlabda-játékos

MIA, az a helyzet, hogy nem vagy ezzel egyedül. Én negyedéves főiskolai hallgató vagyok, és én is nagyon nehezen találtam rá a saját motivációmra.

Rengeteg sérülésem volt, és már teljesen elegem lett abból, hogy minden reggel hatkor keljek, és elmenjek futni. Elveszítettem a fókuszt. És mivel akkor a WNBA még gyerekcipőben járt, nem gondolkoztam komolyan azon, hogy profi játékos legyek, de én voltam a csapatkapitány, és tudtam, hogy megfelelően szeretném befejezni a főiskolai kosárlabdás karrieremet, hogy példát tudjak mutatni a csapattársaimnak, és befejezzem, amit elkezdtem.

Úgyhogy kérlek, ne érezd rosszul magad amiatt, hogy nehezen találod a motivációd. Ez MINDEN sportolóval előfordul.

A saját küzdelmeim során tenne kellett egy lépést hátra, és megkérdezni magamtól, hogy miért is játszom. Kisgyerekkoromban azért csináltam, mert élveztem, a főiskolán azonban már nem mindig volt élvezetes a játék. De akkor miért tartottam ki mégis mellette? Hosszas gondolkodás után arra jöttem rá, hogy a kosárlabda segített „törleszteni” a szüleimnek. Ők voltak azok, akik meglátták bennem a potenciált, és segítettek sikerre jutni. Ki akartam fejezni a hálámat, és ezért mindent beleadtam, nap mint nap.

Ez az én „miértem”, vagyis a célom és ez a tudat segített át minden kihíváson, amellyel játékosként kellett szembenéznem – és a mai napig ez segít át minden edzőként tapasztalt kihíváson.

Mindketten tudjuk, hogy a versenyszerű kosárlabda kemény munka. Ezért van az, hogy szükséged van a „miértedre”. Azért, hogy azokon a napokon is fel tudj kelni, és a kezedbe tudd venni a labdát, amikor a csapattársaid vagy az edződ nincsenek körülötted. És ha valóban azt szeretnéd, hogy a miérted hosszú távon is segítsen téged, nagyobbnak kell lennie saját magadnál – sőt, nagyobbnak kell lennie a sportágadnál is. Mert ha csak azért játszol, hogy bajnokságot nyerj, akkor mi lesz, miután nyertél?

Néhány játékosom azt mondta nekem, hogy például „a nagybátyámért játszom, mert ő vezetett be a kosárlabdába, mielőtt elhunyt”, vagy „azért csinálom ezt az egészet, mert a kosárlabdás ösztöndíj az egyetlen lehetőségem arra, hogy továbbtanuljak”. A „miérted” szólhat rólad vagy valaki másról, és teljes mértékben személyes lehet.

A „miérted” megtalálásához kezdd el leírni a gondolataidat egy naplóba. Lehet, hogy néhány napba is beletelik, mire rátalálsz, de ezt mindenképpen meg kell csinálnod – nemcsak azért, hogy átvészeld a világjárványt, hanem azért is, hogy sportolóként túlélj, mert mindig lesznek kemény időszakok.

Amint megtaláltad a „miérted”, alakíts ki egy időbeosztást, amely támogatja azt, és mindig tartsd magad ehhez az időbeosztáshoz. Én minden hétvégén csinálok egy tervet az elkövetkező hétre. Számomra az válik be, ha a nagyobb feladatokat kisebbekre bontom, és egészen részletesen leírom. Nemcsak azt írom le, hogy például „edzeni fél órát”, hanem leírok minden egyes gyakorlatot, szettet, ismétlést és pihenőt. Amikor minden egyes lépést így feltérképezek előre, akkor sokkal elkötelezettebben állok hozzá.

Az időbeosztás persze nem helyettesítheti a csapattársaiddal való játékot vagy az edzőidtől való tanulást. Ugyanakkor sok mindent tehetsz annak érdekében, hogy a támogatórendszer egy részét újra felépítsd.

Amikor eljegyeztük egymást a férjemmel, Dariusszal, különböző államok csapatainak voltunk az edzői, de mindig szakítottunk időt videohívásokra, és mindennap SMS-eztünk. Miért mesélek most a férjemről? Azért, mert fontos, hogy most tartsd a kapcsolatot a kosárlabdás családoddal, és ápold ezeket a kötelékeket.

Próbáld ki, hogy megosztod az edzéstervedet egyik csapattársaddal, hogy ő is kipróbálhassa. Vagy akár az edzések egy részét közösen is csinálhatjátok Zoomon keresztül. Utána osszátok meg egymással, hogy milyen időt futottatok, vagy hogy ötből hány dobás ment be egy gyakorlatsor után. A csapatszellem ápolása érdekében csinálhatnátok chatcsoportokat, kitalálhattok egy csapatszlogent, vagy készíthettek közös lejátszási listát, hogy ugyanarra a zenére tudjatok edzeni.

Az utolsó tanácsom szokatlannak tűnhet de az is segíthet „játékban maradni”, ha megengeded magadnak, hogy élvezd a kosárlabdán kívüli életet. Szeretném, ha ennek az időnek egy részét arra használnád fel, hogy regenerálódj, relaxálj a családoddal, olvas egy könyvet, vagy kezdj el egy új hobbit. Jelenleg annyi minden a feje tetejére állt az életben, de sportolóként tudod, hogyan kerekedhetsz felül. A nagy célod mindig az legyen, hogy erősebben kerülj ki a helyzetből. Ha képes vagy megtenni, amit a pillanat megkövetel, újradefiniálhatod a kapcsolatod a kosárlabdával – és ez egy életen át a javadra válhat.

Taylor edző

Ha kérdésed van arról, hogyan fejlesztheted a gondolkodásmódodat a sporttal és az edzéssel összefüggésben, küldj e-mailt ide: askthecoach@nike.com