Emlékszem, hogy gyermekkoromban állandóan azzal traktáltak, hogy kövér vagyok. Hát igen, tízévesen bizony kövér voltam. A balettoktatóim tehetségem helyett a megjelenésemre figyeltek, és azt gondolták, hogy egy társulatba sem fognak felvenni. Tévedtek. Nem csak ők gondolkodtak azonban így.

A tánc – és általánosságban a sportok – világában állandósult jelenséggé vált a body shaming, azaz a testszégyenítés. Ezt pedig nem tűrhetjük szótlanul. Nem szabadna elvárnunk, hogy a nők teste egyféleképpen nézzen ki. Pont azt kellene ünnepelnünk, hogy nem így van. Segíteni akarok abban, hogy az emberek máshogy beszéljenek a lányokkal és a nőkkel, és ne érezzük úgy, hogy mások elképzeléseinek kell megfelelnünk. Folyamatosan növünk és fejlődünk, de a saját feltételeink mellett. Ami hihetetlenül szép dolog. Azt kívánom, hogy bárcsak többet beszélnének erről az emberek.

Azt hiszem, bőven van mondanivalóm a tartásról – úgy az emberekéről, mint a melltartókéról –, ezért hihetetlenül boldog vagyok, hogy a Bra By e számának vendégszerkesztője lehetek. Nem csupán sportmelltartókban élek, hanem a balett világában nőttem fel, ahol a lehető legalaposabban veszik szemügyre az emberek testét – láttam már olyat, hogy a valakinek a mellmérete miatt tört derékba a karrierje. A nővérem azért hagyta abba a táncot, mert korán fejlődtek ki a mellei, néhány barátom pedig azért hagyta abba a táncot, mert nem talált megfelelő tartású melltartót, valamint olyan barátaim is vannak, akik összehúzzák magukat tánc közben, mert szégyellik, hogy a melleik elvonják a figyelmet a teljesítményükről.

A mellünkkel való kapcsolatunk legalább olyan változatos, mint ahány mellforma és -méret létezik a világban. Az enyém sosem volt nagy, ami szintén bizonytalanságokkal járhat. Tinédzserként imádkoztam, hogy nőjenek a melleim. Akkoriban megszállottan kerestem az olyan melltartókat, melyekben úgy tűnt, hogy voltak melleim. Most viszont már semmi bajom azzal, hogy nem különösen domborodik a ruhám eleje, és a szettem részét képező, kényelmes sportmelltartókat keresem, mert jól érzem magam bennük.

Ma már teljesen máshogy nézek ki, mint tízévesen a cuki kis pocakommal a korlát mellett – még ma is megvan az akkori balettdresszem, de ma már lóg rajtam. A testünkkel kapcsolatos bizonytalanságok oly sokunkat tarthatják vissza, és ellehetetlenítik, hogy megérdemelten önmagunk lehessünk. Szerencsére a megfelelő emberekkel voltam körülvéve, akik nem hagyták, hogy mások testképproblémái meggátoljanak abban, hogy küzdjek az álmaimért. Nagyszerű dolog, hogy alkatunkat, méretünket és színünket tekintve is sokfélék vagyunk, és csak a megfelelő, minket támogató emberekre (és melltartókra) van szükségünk.

Ezzel pedig el is érkeztünk oda, hogy bemutassam nektek az új Nike Alate sportmelltartókat, melyekkel gyakran találkozhattok ebben a számban. Szó szerint a Nike legkényelmesebb, legkönnyebb és legjobban szellőző melltartói. Inkluzív méretezésük és a különféle bőrszínekhez illő árnyalataik révén pedig mindenkinek szólnak.

Szerintem neked is ugyanannyira bejönnek majd, mint nekem!

Szeretettel,
Michaela