Segíts a gyerekeknek megszeretni a mozgást

Ha a gyermeked – aki 2–17 éves – nem mozog annyit, amennyit szeretnéd, akkor először is, üdv a klubban, másodszor pedig, ez egyáltalán nem a te hibád. Mond ki hangosan: „Nem az én hibám.”

A technológia könnyebbé teszi az életünket – cserébe viszont többet ülünk, mint valaha, mondja a gyermekekkel dolgozó erőnléti és állóképességi specialista, Adam Rosante. Az iskolák az elmúlt 20 év során folyamatosan csökkentették a szünidőt és a tesiórák számát. A világjárvány pedig minden eddiginél népszerűbbé tette a virtuális tevékenységeket, kényszerpihenőre küldve viszont a való életbelieket – a mozgástípust, melyre a gyerekek leginkább vágynak, teszi hozzá Rosante.

Ha a videójátékozás és a videónézés olimpiai sportág lenne, a gyerekek mind aranyérmes sportolók lennének. „A képernyő előtt töltött idő rengeteg dopamint szabadíthat fel az agyban” – mondja Lisa Jo Gagliardi, korábbi michigani regionális iskolaegészségügyi koordinátor és az LJ Gagliardi: Building a Whole Child Toolbox tanácsadó iroda alapítója. A dopamin a szervezet örömérzésért és jutalmazási rendszerért felelős neurotranszmittere, és az egyik oka annak, hogy nagyon nehéz felállni a képernyő elől, szinte függőségi állapotot eredményezve, mondja Gagliardi.

Fel lehet azonban lélegezni: a fizikai aktivitás is dopamint szabadít fel. Az egyetlen különbség az, hogy a mozgáshoz nagyobb erőfeszítésre van szükség – a gyerekeknek játszós vagy edzőruhába kell öltözniük, hajtaniuk kell, hogy utolérjék a barátaikat vagy a labdát, és még talán zuhanyozniuk is kell utána –, mint a kanapén heverészni, távirányítóval a kézben. Bár az ülve végzett elfoglaltságokhoz kevesebb energiára van szükség, ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy szórakoztatóbbak is lennének: egy kutatás összehasonlította, hogy a gyerekek két perc iPaddel vagy fizikai aktivitással töltött szünetet élveznek-e jobban, és kiderült, hogy a videójátékok helyett inkább a mozgást preferálják, állítja a tanulmány vezető szerzője, dr. Rebecca Hasson, a Michigani Egyetem kineziológiadocense.

A gyerekeknek egyszerűen több lehetőségre és bátorításra van szükségük a játékhoz és az edzéshez. Minél többet kapnak ezekből, „annál inkább felismeri az agyuk a mozgással járó kellemes érzést” – mondja Gagliardi.

Nem akarunk megijeszteni, de az általad mutatott példa hosszú évekre megalapozhatja vagy el is lehetetlenítheti a gyermeked mozgással való kapcsolatát, mondja Diana Cutaia, a Coaching Peace Consulting alapítója, aki a Nike társadalmi és közösségi hatásért felelős csapatával és számos iskolai körzettel is együtt dolgozik. „Minden alkalommal, amikor a mozgásról beszélsz, legyen az akár a saját edzésed, lehetőséget teremtesz arra, hogy a gyermeked lelkesedjen az edzés iránt, vagy inkább lehangolja a mozgás gondolata” – mondja. Ennek oka, hogy a gyerekek gyakran a körülöttük lévők – elsősorban a szüleik – szavai és tettei alapján alakítják ki véleményüket.

Hogy egyszerűbb legyen az életed anyaként/apaként, íme egy összefoglaló, hogy mit tegyél és mit ne tegyél.

Amikor edzésre készülsz vagy edzésről térsz haza, mindig úgy beszélj a fizikai aktivitásról, hogy a szavaid a mozgásban lelt örömöt tükrözzék, mondja Cutaia. Mesélj a reggeli kocogás energetizáló hatásáról, vagy arról, hogy milyen erősnek érzed magad súlyemelés közben, így a gyerekeid nagyobb valószínűséggel akarják majd átélni a fitnesz kellemes érzését, magyarázza Hasson.

Ha a gyerekek nyomás alatt érzik magukat, és nem maguk döntenek az edzésről, valószínűleg küzdeni fognak a mozgás ellen, mutat rá a Medicine & Science in Sports & Exercise folyóiratban megjelent kutatás. Ha elvesszük tőlük a döntés lehetőségét, azzal meggátoljuk, hogy szívesen végezzék az adott tevékenységet. Kérd meg őket, hogy minden nap mozogjanak egy órát (amit ténylegesen a 6–17 éves gyerekek kevesebb mint 25%-a végez az amerikai Betegségellenőrzési és -megelőzési Központok szerint).

Bár nincs egyetlen, minden helyzetre jó megoldás, íme néhány univerzális iránymutatás, melyekkel több és jobb mozgásra, valamint fenntarthatóan egészséges életmód kialakítására ösztönözheted a gyerekeket. Ha nehezen találsz az alábbiakra időt, energiát vagy erőforrásokat, Rosante szerint jó ötlet lehet a szomszéddal vagy egy baráttal közös, aktív játszóidőt tervezni, hogy a különböző napokon támogathassátok egymást.

Mivel a kicsik még nem mozognak kimondottan ügyesen, az érzékszerveikre – a látásra, hallásra, érintésre, szaglásra és ízlelésre – hagyatkoznak a boldoguláshoz, mondja Hasson. Ezért kell a mozgással töltött idejüket játékos keretek között a motoros készségek, például a séta, a futás, a rúgás, a dobás és a mászás fejlesztésére fókuszálnod, mondja. Próbáld meg rávenni őket egy kör fogócskára vagy babzsákdobálásra, hogy megalapozd a mozgáskultúrájukat.

A gyerekek igen rövid ideig tudnak figyelni valamire, és ez évente kb. 2-3 perccel lesz hosszabb, mondja Hasson. Szerencsére ebben a korban a gyerekek természetes módon intervallumos módban üzemelnek, mondja. Alakíts hát ki nekik szórakoztató, gyors és váltakozó mozgásból álló tevékenységeket, például egy hirtelen táncpárbajt vagy egy rövid váltóversenyt.

A készségeket illetően összpontosíts a koordinációra. „A gerenda – akár igazi, akár képzeletbeli – nagyszerű eszköz” – mondja Rosante, aki szívesen játszat a gyerekekkel lávás játékot, amikor egy gerendán vagy egy kijelölt vonalon kell átsétálniuk, felvenni egy labdát, majd visszasétálni. Mindezt úgy, hogy a vonal vagy gerenda alá és mellé lávát kell képzelniük. Bármilyen tevékenységre is essen a választásod, figyelj rá, hogy ne okozzon túl nagy erőfeszítést (ne feledd, hogy a figyelmük gyorsan lankad).

Ahogy a gyerekek felső tagozatosak lesznek, különösen ötödik és hatodik osztályosak, a kutatások szerint a fizikai aktivitásuk mélyrepülésbe kezd, és általában a felére csökken. Ezt valószínűleg a kevesebb szünet okozza, így a fizikai tevékenységekben saját véleményük szerint nem jeleskedő gyerekek elkezdenek kimaradni a mozgásból. Ráadásul a tizenévesek sokszor azt csinálják, amit a barátaik, és ez bizony gyakran magába foglal valamilyen kütyüt is.

Az efféle szocializálódást az előnyödre is fordíthatod, mondja Rosante. Tervezz nekik foci- vagy kosárlabdameccset a barátaikkal. Hozz össze egy csapatalapú akadályversenyt a kertben. Ha pedig a gyerekedet le sem lehet robbantani az iPadről, mert például Harry Potter-filmeket néz, akkor keltsd életre a varázslatot, és kviddicsezzetek a való életben is, javasolja Rosante.

A legtöbb tini nem akarja, hogy megmondják neki, mit csináljon, és az egyszerű játékok már nem hozzák annyira lázba, mint a fiatalabb gyerekeket, mondja Rosante. Itt jönnek képbe a kerti sportok, a családi vagy szomszédsági versenyek, valamint az olyan hobbik, mint a tánc vagy a karate. Derítsd ki, miért rajong igazán a gyereked, és hogyan alakítható ez a tevékenység szórakoztató és vidám mozgássá – ez jelentheti azt is, hogy órákat vesznek, vagy hogy egyszerűen csak együtt bolondoztok a szabad levegőn, mondja.

Soha nem túl késő bevonni a gyereked valamilyen iskolán kívüli tevékenységbe. Ha példaképként tekint LeBronra, vagy olyanra festené a haját, mint Megan Rapinoe, bátorítsd őket, hogy vágjanak bele példaképük sportjába, mondja Rosante. Ha nem tetszik nekik az ötlet, vagy problémát jelent a sporthoz való hozzáférés, próbálj meg valami olyat kitalálni, amivel az adott időben segíthetsz a gyerekednek megszeretni a mozgást, teszi hozzá. Esetleg vegyél egy használt focikaput, vagy kérd meg őket, hogy tanítsák meg neked a kedvenc TikTok-táncukat (ehhez ugyan képernyő kell, de legalább aktívak közben, magyarázza Hasson... trükkös húzás!).

Némi próbálkozással remélhetőleg hamar csatlakozol az új Egészséges és Aktív Gyerekek Boldog Szülei Klubjához.