Kérdezd az edzőt: Miért fagyok le meccs közben?

Kedves Edző!

Egy középiskolai kosárlabdacsapatban játszom, és az edzéseken mindenkit legyőzök. Szinte minden dobásom bemegy, a pálya mindkét felén gyors vagyok, és minden pillanatát imádom. De amikor eljön az idő, hogy mérkőzésen játsszak, lefagyok. Hirtelen olyannyira megbénít a kudarctól való félelem, hogy az izmaim még azt is elfelejtik, hogyan kell kosárra dobni – különösen büntetőt, ami edzésen bezzeg mindig megy. Ráadásul úgy érzem, hogy ez a szorongás meccsről meccsre rosszabb lesz. Tudom, hogy bennem van a lehetőség, hogy igazán jó legyek, de nem tudom, hogyan hozzam ezt ki magamból akkor, amikor igazán számít. Miért történik ez velem, és mit tehetek ellene?

Lefagy a Meccseken
18 éves kosárlabda-játékos

Először is, értem, min mész keresztül, LM.

Sok meccsen éreztem úgy, hogy borzasztóan játszom, de aztán amikor visszanéztem a felvételt, kiderült, hogy nem is voltam olyan rossz. Nem becsülöm le, hogy ez milyen rossz érzés lehet az adott pillanatban, de hajlamosak vagyunk sokkal nagyobbnak látni a kudarcainkat, mint amekkorák valójában.

Ezzel kapcsolatban életem egyik legfontosabb leckéjét meglepő módon a felső tagozatos fociedzőmtől kaptam. Amikor egy meccs után frusztrált, hogy hogyan játszottam, mindig azt mondta nekem, hogy „sosem lesz tökéletes meccsed. Minden meccsen az legyen a célod, hogy minél többször kerülj karnyújtásnyira a tökéletességhez”. Más szóval, sosem leszel tökéletes, de lehet tökéletes passzod, tökéletes dobásod vagy tökéletes védőjátékod.

Én a helyedben kérnék őszinte visszajelzést valakitől, akiben megbízol. Ülj le az edződdel, és vegyétek át a statisztikáidat, és nézd meg, mennyire egyeznek a saját benyomásaiddal. Amikor a sportolók azt mondják, hogy rossz napjuk volt, általában arra gondolnak, hogy kevés pontot szereztek, de érdemes az összes statisztikai adatot megnézni. Ha a megfelelő mutatók felfelé ívelnek, az fejlődésre utal (és azt jelenti, hogy több a lehetőség karnyújtásnyira kerülni a tökéletességhez).

Ami pedig azt illeti, hogy nehezen ülteted át az edzések jó teljesítményét a meccsekre… isten hozott a nagybetűs életben! És ezt nem gúnyosan értem. Egész egyszerűen rendkívül nehéz átültetni egy készséget egy olyan alacsony nyomású helyzetből, mint az edzés egy olyan nagy téttel rendelkező helyzetbe, mint az éles mérkőzés. Voltak olyan játékosaim, akik szerettek volna megtanulni jobban dobni, úgyhogy egész héten gyakoroltak, majd amikor a meccsen még mindig nem tudták bedobni az adott dobást, azzal jöttek oda hozzám, hogy „de hát egész héten a dobást gyakoroltam!” Erre az a válaszom, hogy „majd akkor beszélgessünk, ha már néhány évig gyakoroltad a dobást”. Sok fiatal játékosnak torz az elképzelése a fejlődésről és arról, hogy ez mennyi időbe telik. Az ember nem fejlődik olyan gyorsan, mint esőben a gomba.

Az igazi fejlődéshez próbáld ki azt, amit én is csináltam játékos koromban: minden nap fogj labdát, és csiszold a készségeidet. Minden. Egyes. Nap. Gyakorolhatsz a garázsbejárótokon, vagy a közeli parkban. Keresd meg a számodra tökéletes gyakorlóhelyet. Meg fogsz lepődni, hogy egy hónap leforgása alatt mennyit fejlődsz majd. Aztán két hónap alatt. És három hónap alatt.

Repetition is also what will get you over one of the biggest obstacles every athlete faces: a lack of confidence. It will allow you to trust that you can make this shot, this pass, this stop, because you’ve done it so many times before. If you dedicate yourself to repetition and draw on a real love of the game, I know you’re going to rise to the occasion in the moments that matter most.

Coach Lawson

Ha kérdésed van arról, hogyan fejlesztheted a gondolkodásmódodat a sporttal és az edzéssel összefüggésben, küldj e-mailt ide: askthecoach@nike.com