Kérdezd az edzőt: „Hogyan győzzem meg magam arról, hogy jó vagyok?”

Coaching

Egy fiatal kosaras éppen nyerőszériában van, mégis imposztornak érzi magát. Szerencsére a UNC edzője, Courtney Banghart gyorsan a segítségére siet.

Utolsó frissítés: 2021. október 25.
Olvasási idő: 6 perc
Hogyan kezeljük az imposztorszindrómát? Courtney Banghart edző segít

A Kérdezd az edzőt egy tanácsadórovat, amely segít a játékra összpontosítani.

Kérdés:

Kedves Edző!

Gyerekkoromban több időt töltöttem a kispadon mint a pályán. Most a középiskolai csapatban játszom, és mivel a csatárunk megsérült, bekerültem a kezdőbe is. És ez még nem minden – a szezon felénél járunk, és én szereztem eddig a legtöbb pontot a bajnokságban. Bár az edzőmet és a csapattársaimat felvillanyozza a teljesítményem, rám ez már nem igaz. Attól tartok, hogy nem érdemeltem ki a sikert. A nyomás pedig minden bedobott kosárral egyre fokozódik, mindegy hány ponttal vezetünk. Ha veszítünk, magamat okolom, és néha napokig emésztem magam. Nagyon örülnék neki, ha élvezni tudnám ezt a nyerő sorozatot, de csak arra tudok gondolni, hogy ha elrontom, akkor mehetek vissza a kispadra. Hogyan győzzem meg magam, hogy tényleg jó vagyok, és nem csupán szerencsés?

Jelige: helytelenül kiválónak bélyegezve
16 éves kosaras

Válasz:

Lehet, hogy most éppen nem jelentenek számodra az érzelmeid nagy örömöt. A játékosok és a saját érzelmeim kezelésével kapcsolatos, több mint 20 éves edzői tapasztalattal a hátam mögött azonban azt mondom: Az érzelmeid igaziak és értékesek. Annak bizonyítékai, hogy eltökélt és motivált vagy. 


Sportoló vagy. Természetes, hogy veszíteni fogsz. Rettegést, dühöt és gyötrelmet érzel majd. De nyerni is fogsz, és érzel majd örömöt, diadalt és felszabadultságot. Nem tudhatod milyen a „jó”, ha nem érezted még a „rosszat”.

Én is kemény voltam magammal. A középiskolában részt vettem az állami teniszbajnokságon. Emlékszem, hogy kétszer is elhibáztam a szervát egy meccsen. Az égre kiáltottam és a földhöz csapkodtam az ütőmet.

Tudtam, hogy nem ez volt a legjobb módja az érzelmeim kifejezésének, de abban a pillanatban tényleg önkéntelenül tettem mindezt. Csak a pontszerzés számított. Visszatekintve, teljesen lenyűgözőnek találom, hogy lelátón ülő szüleim nem szóltak rám. Megértették, miért kezdtem dühöngeni – mert fontos volt számomra.

Éld hát meg az érzelmeid.

Mindemellett, amikor egy adott érzelem folyamatosan csúcsponton van, előfordulhat, hogy nem tudsz napirendre térni felette, és feldolgozni a pozitív visszajelzést. Nézzünk tehát néhány módszert, melyekkel kiegyensúlyozhatjuk a dolgokat.

Előfordulhat, hogy te is azt csinálod, amit én, csak „szelektív hallgatásnak” hívok. Ez pedig egyáltalán nem hallgatás. Van aki azt mondja, hogy „imádom, ahogy futsz a pályán. Csak fejlesztenünk kell a hárompontosaid.” Te pedig csak azt hallod, hogy „fejlesztenem kell a hárompontosaim. Szörnyen dobok. Szóval szörnyű játékos vagyok. Tehát szörnyű ember is vagyok.”

Hát ez gyorsan elfajult! Ez a fajta gondolkodás túl gyakori még a legmagasabb szinten játszó sportolók körében is. Az egyik legjobb játékosom mindig nagyon magába zuhant, amikor kihagyott dobásokat. Egy nap félrevontam, amikor egy elhibázott dobásokkal teli játék után dühöngött.

Hogyan kezeljük az imposztorszindrómát? Courtney Banghart edző segít

„Mit gondolsz, hány sikeres dobásod volt?” – kérdeztem.

„Gőzöm sincs” – mondta.

„Akkor bizony nem lehetsz mérges, ha kihagysz egyet! Ha minden energiádat egy statisztikába ölöd, jobban teszed, ha ismered is azt” – mondtam.

Igazság szerint ez a játékos rendelkezett az egész csapatból a legjobb átlaggal. Valójában azonban nem látta a bedobott kosarakat. Ez is egy fajtája a szelektív hallgatásnak.

„Az edzők nem mindig a győzelmet várják el tőled. Még azt sem várjuk el, hogy mindig a legmagasabb szinten teljesíts. Egy dolgot várunk el: hogy mindent beleadj.”

A statisztikák nem hazudnak. Ha képes vagy tényleg látni a tiédet, elkezdheted megérteni azt a játékost, aki most éppen te vagy. Az edzőid képesek objektíven megállapítani, hogy mennyire vagy jó, hiszen ez a munkájuk. És mivel tudják, hogy mire vagy képes, valószínűleg arra ösztökélnek majd, hogy az eddig ismert határaidat átlépve fejlődj.

Ha tippelnem kéne, most azt gondolod, hogy „Na ez az! Hogyan feleljek meg az elvárásaiknak!?” Nos, szerintem nem biztos, hogy érted ezeket az elvárásokat. Az edzők nem mindig a győzelmet várják el tőled. Még azt sem várjuk el, hogy mindig a legmagasabb szinten teljesíts. Egy dolgot várunk el: hogy mindent beleadj.

Egy tapasztalt edző pedig tudja, hogy veszíteni is a játék része. Talán azért tartasz még tőle ennyire, mert még nem vagy elég tapasztalt.

Egyszer edzettem egy Rhodes-ösztöndíjas döntőst – aki tehát kissé a túlteljesítős típus –, akit teljesen maga alá temetett a kudarctól való félelme. Szinte minden másban sikeres volt, tehát teljesen ismeretlen volt számára az, hogy milyen is vesztesnek lenni. Olyan volt, mint egy búvár, aki meredten nézi a sötét vizet, de nem tudja milyen mély vagy milyen hideg, vagy hogy vannak-e benne cápák.

A te helyzeted egy kicsit eltérő ettől – a siker még új neked. Nem szoktál hozzá, hogy ennyire magas szinten légy, és még nem tudod, mekkorát eshetsz. Ami viszont mindkét helyzetben közös, az az ismeretlentől való félelem. Ezért azt mondom neked, amit a Rhodes-ösztöndíjasamnak is mondtam: Teljesen rendben van, ha kudarcot vallasz. Higgy nekem, tapasztalatból beszélek: rengetegszer vallottam már kudarcot. De még mindig talpon vagyok! Sőt, a kudarcok csak erősebbé tettek.

Ez csupán egyetlen oka annak, amiért úgy gondolom, hogy a sportolók nagyon bátrak. Hiszen tömegek előtt kudarcot vallani az életed része! Az időd nagy részét olyan dolognak szenteled, ami nem biztos, hogy jól megy majd. Minden nap dolgozol a célodért akkor is, ha tudod, hogy ezek kemény napok lesznek. Ez ám a bátorság.



A csapattársaid és edzőid együtt róják veled ezt az utat. Esélyes, hogy ők is hasonló félelmeket cipelnek magukkal. Nem vagy tehát egyedül, és soha nem is leszel. Tartsd hát ezt észben a következő olyan alkalomra, amikor magadba zuhansz. Talán úgy érzed majd, hogy a szorongás elkezd elmúlni.

Banghart edző

Courtney Banghart a Chapel Hill-i Észak-Karolinai Egyetem női kosárlabdacsapatának vezetőedzője. Korábban a Princeton csapatának vezetőedzője volt, majd 2015-ben elnyerte az év főiskolai edzőjének járó Naismith-díjat, 2017-ben pedig az Egyesült Államok női kosárlabdacsapata U23-as nemzeti válogatottjának segédedzője volt. Banghart korábban a Dartmouth vezérjátékosa volt, és azóta is tartja az Ivy League-játékosok közti rekordot a legtöbb hárompontos dobásban. Tagja a Női Kosárlabdaedzők Szövetsége igazgatótanácsának, valamint az NCAA női kosárlabdarészlege felügyelőbizottságának.

Ha kérdésed van arról, hogyan fejlesztheted a gondolkodásmódodat a sporttal és az edzéssel összefüggésben, küldj e-mailt ide: askthecoach@nike.com

Fotók: Jayson Palacio

Hogyan kezeljük az imposztorszindrómát? Courtney Banghart edző segít

Lépj szintet

A gondolkodásmóddal, valamint a mozgással, a táplálkozással, a regenerálódással és az alvással kapcsolatos, szakértők által alátámasztott útmutatásért nyisd meg a Nike Training Club alkalmazást.

Lépj szintet

A gondolkodásmóddal, valamint a mozgással, a táplálkozással, a regenerálódással és az alvással kapcsolatos, szakértők által alátámasztott útmutatásért nyisd meg a Nike Training Club alkalmazást.

Eredeti közzététel: 2021. augusztus 17.

Kapcsolódó történetek

Hogyan legyünk túl a lámpalázon? Patrick Sang edző válaszol.

Coaching

Kérdezd az edzőt: „Hogy nyugodhatok meg, amikor rám tör a rajtvonalpánik?”

Hogyan pörgesd fel az edzésrutinod?

Coaching

Pörögj fel úgy, ahogy kell

A legjobb belső párbeszéd, amellyel javíthatod a teljesítményed

Coaching

Hogyan tüzeld fel magad, hogy a legjobb teljesítményt nyújtsd?

Hogyan specializálódjunk a sportok terén? Gjert Ingebrigtsen edző válaszol.

Coaching

Kérdezd az edzőt: „Muszáj csak egy sportágat választanom?”

Hogyan kezeld, ha valamiből kihagynak, Courtney Banghart edző szerint

Coaching

Kérdezd az edzőt: „Hogyan kezeljem, ha kiközösít a csapatom?”