A rugalmas étkezési stratégia, amely segíthet újra élvezettel enni

Képzeld el, hogy valóban szabadságot kapsz az étrendeddel kapcsolatban: bármit megehetsz, amit akarsz és akkor, amikor akarod, ráadásul még jól is érzed magad tőle. Ez az intuitív táplálkozás alaptétele.

„Az intuitív táplálkozás követői saját éhségérzetüket figyelve táplálkoznak, nem éreznek bűntudatot ételválasztásaik miatt, képesek fontossági sorrendet felállítani, és az étkezésben az élvezetet keresik” – mondja Christy Harrison, a táplálkozási mozgalom diétázásellenes bejegyzett dietetikusa és az Anti-Diet: Reclaim Your Time, Money, Well-Being, and Happiness Through Intuitive Eating című könyv szerzője.

Az intuitív táplálkozás követői lényegében nem kötik semmilyen feltételhez, hogy mit, mikor és milyen mennyiségben fogyasztanak.

„Ha ez kuszának (vagy hihetetlennek) hangzik, ne feledjük, hogy ez az egyik legősibb képességünk – mondja Harrison. – Az intuitív táplálkozás velünk született képesség: olyan, mint a mintaszerű guggolás vagy a mély, hasi légzés – folytatja. Nézzük meg a kisbabákat, hogyan esznek: ösztönösen megeszik azokat az ételeket, amelyekre szükségük van, és abbahagyják az evést, ha jóllaktak.”

Ezt a természetes képességünket elfojtja – ahogyan Harrison nevezi – a „diétakultúra”, illetve az állandó üzenetek, hogy mit kellene vagy mit nem szabadna ennünk.

„A diétakultúra napjainkban a karcsúságnak hódol, amit az egészséggel és az erkölcsi erénnyel tesz egyenértékűvé – magyarázza. – Felmagasztalja a fogyást, néhány ételt előtérbe helyez, míg másokat károsnak állít be, és lenézi azokat, akik nem felelnek meg az egészség eme ideájának – különösen a testesebbeket.”

„A diétakultúra messze túlmutat a fogyókúrázási módszereken, és beszivároghat az egészséges táplálkozás leírására használt nyelvünkbe – mondja Harrison. – Az »egészséges étkezésre« vagy a »feldolgozott ételek« mellőzésére vonatkozó utasítások észszerűnek tűnhetnek, de még ebben a nyelvezetben is tetten érhetők a diétakultúra divathullámai.”

Egyeseknél ezeknek a merev szabályoknak a követése elveszi az étkezés örömét, másoknál pedig több problémát okozhat, beleértve az érzelmi evést vagy az egészséges táplálkozás iránti megszállottságot. „Folyamatosan azon kattogunk, vajon az adott étel elég egészséges, illetve teljes értékű-e – mondja Harrison. – Ez a gondolkodásmód frusztráló és mentálisan kimerítő lehet, és rossz érzést kelt az emberekben magukkal szemben, ha nem »jól« csinálják.”

Nézetét kutatások is alátámasztják: a diétázás és a fogyasztott élelmiszerek körének korlátozása elkerülhetetlenül egyetlen dologhoz vezet: hízáshoz. (Az UCLA 2007. évi korszakalkotó áttekintésében a kutatók különféle étrendek 31 hosszú távú kutatását vizsgálták. Azt találták, hogy diétatípustól függetlenül a résztvevők többségére visszakúsztak a leadott kilók, sőt a diétázók még híztak is, ráadásul az étrendek nem jártak látható egészségügyi előnyökkel.) Harrison szerint ennek az az oka, hogy ha bizonyos élelmiszerek bevitelét korlátozzuk, akkor azokra még inkább vágyunk, még inkább megszállottjaivá válunk. És amikor elbukunk a „szabályok” betartásában, biológiai és pszichológiai okokból hajlamosak vagyunk még többet enni.

Az intuitív táplálkozás azonban sutba dobja a szabályokat, és a mi kezünkbe adja az irányítást.

„Először is figyeljük éhségérzetünket és hogy mit szeretnénk enni. Ezután, amikor eszünk, hagyjuk abba, ha jóllaktunk. Ha befejeztük, kérdezzük meg magunktól, hogy van-e valami, ami laktatóbbá, teljesebbé tehette volna az ételt” – javasolja Harrison. Felismerjük, hogy ha szendvics helyet csipszet eszünk ebédre, egy órán belül ismét éhesek leszünk, mint ahogy azt is, hogy ha megesszük, azzal kielégítjük a sós ételek iránti sóvárgásunkat, és a következő étkezéskor vagy nassoláskor nem érezzük majd, hogy kicsúszott a kezünk közül az irányítás.

Lehet, hogy most azt gondoljuk, hogy az egyetlen dolog, amitől jóllakottnak érezzük magunkat, az a folyamatos csipsz- és sütievés. Harrison elismeri, hogy a legtöbbünk keresztülmegy egy ilyen habzsi-dőzsi időszakon. „Megeshet, hogy olyan ételek iránt sóvárgunk, amelyek fogyasztását megtiltottuk magunknak, mert mindig is »egészségtelennek« tartottuk őket – mondja. – Noha előfordulhat, hogy az ilyen korábban »korlátozott« ételek iránti vágyunk soha nem szűnik meg, a más dolgok iránti vágy majd kiegyensúlyozza.” Lehet, hogy időnként csipszre és süteményre esik majd a választásunk, de lesz olyan is, hogy zöldségre vagy gyümölcsre.

Harrison szerint ez az egyensúly egészséges. Különösen, ha úgy teszünk, mint egészen kisgyermekként: intuitív módon fogyasztjuk el a tápanyagokat és azt az ételmennyiséget, amelyre testünknek szüksége van. Még jobb, ha ezt élvezettel tesszük. Ezt hívjuk fejlődésnek.