Kultúra

A táncosok, akik testben és lélekben kapcsolódnak

A három londoni lakótárs számára a tánc önkifejezési mód. Ráadásul azt mondják, hogy ebben az időszakban az egész világ összekapcsolódik a mozgáson keresztül.

Jöjjünk össze: távol vagyunk egymástól, de nem szakadt meg a kapcsolat. A Holiday 2020 LookBook gárdájával arról beszélgettünk, mit is jelent most az összetartozás.

A tánc szó szerint összehozza Fatout, Mettét és Elise-t. A közös mozgás nemcsak arra ad lehetőséget számukra, hogy kifejezzék magukat mint közösség, hanem arra is, hogy egyesítsék energiáikat.

„A tánc kivált belőlünk valamit” – mondja a 23 éves Elise Pinel. „Csak éppen kimondatlan. Nincs rá szükség, hogy elmagyarázzuk. Szerintem ez az oka annak, hogy a tánc annyi embert összeköt. A tánc egy érzés, nem egy kimondott dialógus.”

Erre az érzésre mindhárom lány már egészen fiatal korában ráérzett, amikor először táncolni kezdtek. Elise eredetileg Észak-Angliából származik, a 25 éves Mette Linturi Finnországból, a 24 éves Fatou Bah pedig Svédországból, majd végül mindhárman Londonba költöztek, hogy hivatásos táncosok legyenek. Azóta több nagy márkával és művésszel dolgoztak együtt, különböző kampányokban, zenei videókban, emellett élő előadásokon és koncertturnékon szerepeltek. Először szereposztókon és meghallgatásokon találkoztak, majd hamar összebarátkoztak, végül később lakótársak is lettek.

„Őszintén azt kívántuk egymásnak, hogy befussunk, és ezen keresztül barátok lettünk” – mondja Elise. „Különösen a karantén alatt azt is megtapasztaltuk, hogy emberként is jól kijövünk egymással, nem csak művészként.”

Bár a stúdiók és a próbatermek a karantén alatt zárva tartanak, a hölgyek azt mondják, megtalálták a módját, hogy kreatívan alkalmazkodjanak a helyzethez, mint sok más profi és amatőr, akik a közösségi médián keresztül osztják meg tánckoreográfiáikat.

Ami talán a legfontosabb, hogy a tánc mélyítette a kapcsolatukat a saját testükkel, különösen nőként. Ezen belül arról is beszélnek, milyen erőt ad a tánc, és hogy csoportban még intenzívebbé válik ez az élmény.

„A táncban... mi vagyunk az alkotók. Mi vagyunk az üres vászon. Azt alkotok, amit csak szeretnék, és ez nagyon sok erőt adhat.”

Mette

A tánc nagyon erőteljes és személyes módja lehet az önkifejezésnek. Vissza tudtok emlékezni a tánccal kapcsolatos első élményeitekre, hogy milyen érzelmeket éltetek meg közben, és hogy mi motivált arra, hogy hivatásként űzzétek?

Fatou:
Azért kezdtem el táncolni, mert nagyon nehezemre esett szavakkal kifejezni, hogy mit gondolok, vagy mit akarok mondani. Ha hallottam egy dalt vagy valamilyen zenét, amihez igazán tudtam kapcsolódni, számomra mindig is egyszerűbb volt a táncon keresztül kifejezni magam.

Mette: Ez egy utazás, amelynek során az a cél, hogy megtaláljam, ami a legjobban illik hozzám. Sosem gondoltam volna, hogy ez lesz belőlem, hogy arra sarkall, hogy külföldre utazzak, perspektívát szerezzek, megértsem a nőiességem, hogy ki vagyok nőként, és hogyan szeretném viselni magam.

Elise: Anyukám mindig azt meséli, hogy amikor elege lett belőlem, lerakott a földre a szoba közepére, és hagyta, hogy csak ott üljek, és videóklipeket nézzek, majd megpróbáltam őket leutánozni. Tudom, hogy Fatou ugyanezt csinálta. Azért mosolyog, mert magára ismer. A táncnak kulturális jelentősége is van; a családom a Karib-térségből származik, ahol a tánc már-már szeretetnyelv. Imádnak feltenni egy bakelitlemezt, és csak táncolni. Az első emlékem az volt, hogy csak táncolunk, és együtt vagyunk a családdal. Addig táncoltam, amíg el nem jött az a pont, amikor felismertem, hogy „nahát, ebből akár karrier is lehet”.

„Egyéniben is táncolunk, de az erő abban van, ha mind együtt vagyunk.”

Mette

Mondanátok pár szót arról, hogy milyen egyéniben táncolni, és ahhoz képest milyen kollektívaként vagy csoportban táncolni?

Mette:
Egyéniben is táncolunk, de az erő abban van, ha mind együtt vagyunk. Egyedül elég unalmas és üres. Hogy tudnánk úgy meríteni mások energiájából? Hogyan tudnánk úgy fejlődni? Hogyan tudnánk úgy inspirálódni? Csodálatos, ahogy ezek a lányok folyamatosan új lehetőségeket nyitnak meg előttem, és segítenek kilépni magamból.

Elise: Mindannyian megértjük, hogy mennyire megerőltető tud lenni, és hogy mennyit kivesz belőlünk. Ez lehet nagyon egyéni is, de valamilyen szinten mind végigmegyünk rajta, mert a táncban a testünk a munkaeszköz. Mi vagyunk maga a munka. A külső és a belső énünket is mindig belevisszük a helyzetbe.

Fatou: Mások energiájából is építkezünk, ezért nagyon furcsa volt egyedül órákat venni vagy edzeni, mert egyetlen ember nagyon más, mint egy egész csoport. Csapatban érezni, hogy mennyire izgatott mindenki, és alig várja, hogy gyakoroljon és táncoljon.

Milyen hatással volt erre az elmúlt néhány hónap, amikor nem tudtátok megteremteni azt a fizikai kapcsolatot a mozgáson és a táncon keresztül, mint általában?

Mette:
Nagyon szerencsés vagyok, mert itt vannak velem a lakótársaim, úgyhogy én valójában táncoltam együtt másokkal, ezért nem tudok a legfájdalmasabb élményről beszámolni, de tudom, hogy vannak, akik küzdöttek azzal, hogy nem tudják kifejezni magukat. És van, akinek ez az élete. Próbálnak és táncórára járnak. Ezt csinálják mindennap. Aztán egyik pillanatról másikra semmi. Ez nagyon lélekölő lehet. Csak egy darabig izgalmas egyedül lenni.

Elise: Nem érezni a tanár vagy a koreográfus hangulatát és energiáját. Előfordul, hogy bizonyos apróbb dolgokat a tanárok nem tudnak kijavítani, mert online nem látnak rendesen. Ez egy egyoldalúbb helyzet. Én jobban szeretek egy nagy teremben lenni emberekkel. Körülnézni, és érezni az inspirációt. Nagyszerű lehetőség, hogy a két lakótársammal tudok táncolni, de kifejezetten hiányzik, hogy nagy csoportban táncoljunk, 30–40 emberrel, látva, hogy mindenki mindent belead a próbába. Izzadunk. És a többség nem is tudja elkapni a lépéseket, mert nehezek. Keményen, keményen edzünk. Ez hiányzik.

Hogyan teremt a tánc kapcsolatokat

Balról: Elise, Mette, Fatou

Ugyanakkor azt tapasztaljuk, hogy a táncon keresztül igazi közösség formálódik online, különösen ebben az időszakban. Hogyan látjátok az összekötő erejét a táncnak mint kifejezési és stresszlevezetési formának a jelenlegi helyzetben, legyen szó hivatásos vagy amatőr táncosokról?

Fatou:
Úgy érzem, hogy mindenre hatással van a közösségi médián – pl. a TikTokon, az Instagramon – keresztül terjedő videók, mert most tulajdonképpen csak így tudjuk népszerűsíteni magunkat, munkát szerezni és építeni a márkánkat táncosként, és ezeken keresztül valójában mi vagyunk a saját termékünk.

Mette: Amikor bejött a karantén, nem volt más mód a cégek, a márkák vagy bárki más számára, hogy folytassák a tevékenységüket. Minden megváltozott. Nem tudtunk táncstúdióba járni, nem fértünk hozzá semmihez. Minden okostelefonon és videókon keresztül történik, és az emberek igyekeznek igazán kreatívan hozzáállni a helyzethez.

Elise: A közösségi médián keresztül egyre több olyan ember is csatlakozik, aki nem táncos. Ahogy az emberek egyre szélesebb köre vesz részt, az nekünk is több lehetőséget ad. Több munkánk lesz. Egyértelműen egyre nagyobb a tánckedv a nem hivatásos táncosok között, akik szeretnének aktívabbak lenni és mozogni. A szülővárosombeli barátaim közül is többen felkértek, hogy „tanítsd be nekem ezt a táncot, szeretném megtanulni”, mert úgy érzik, hogy ezen keresztül kifejezhetik magukat.

„A szülővárosombeli barátaim közül is többen felkértek, hogy „tanítsd be nekem ezt a táncot, szeretném megtanulni”, mert úgy érzik, hogy ezen keresztül kifejezhetik magukat.”

Elise

Úgy tűnik, hogy a tánc nemcsak kifelé kifejező, hanem mélyen személyes élmény is. Mit gondoltok, hogyan járul hozzá a tánc a női önállóságotokhoz, illetve hogyan erősíti a kapcsolatotokat a saját testetekkel?

Mette:
Először is szerintem nőnek lenni csodálatos dolog. Izgalmas útra léptem azzal, hogy igyekszem megérteni, mit jelent a feminin erő, felfedezni azt másokban, és megérteni, hogy bennünk is meglehet, illetve meg tudjuk teremteni.

Elise: Ez csodás!

Mette: A táncban pedig a saját testünket és a saját mozdulatainkat használjuk. Mi vagyunk a művészek. Mi vagyunk az alkotók. Mi vagyunk az üres vászon. Azt alkotok, amit csak szeretnék, és ez nagyon sok erőt adhat. Összerakhatok egy koreográfiát vagy egy táncstílust, és dönthetek úgy, hogy a nőiség szempontjából közelítem meg. Engem legalábbis ez emlékeztet arra, hogy mennyi mindenre vagyok képes. Olyan érzés, mintha valami egészen személyeset hoznék létre. Ez olyasvalami, amit nem vehetnek el tőlem. Jó érzéssel tölt el.

Fatou: Nekem sokat segített a tánc megtalálni magamban a szexiséget és a nőiességet, mert korábban fiús voltam. Nagyon kiszolgáltatottnak éreztem magam, és el akartam bújni, különösen a táncban. Emlékszem, hogy valahányszor azt mondták, hogy „ez egy lassú és szexi szám lesz”, elkezdtem befeszülni. Idővel azonban megtanultam belelazulni, megérteni, hogy milyen erővel bír, és hogy mennyire része a lényemnek.

Az életben előfordul, hogy túl ilyenek vagy túl olyanok vagyunk, de a táncban úgy van, hogy ha szexi akarok lenni, akkor bármilyen lehetek. Valójában senki sem mondhatja azt, hogy ez jó vagy rossz. Ha egy olyan formát szeretnék megmutatni, amelyet én magam nagyon nőiesnek találok a saját testemben, a néző végső soron úgy fogja látni, ahogy akarja, de én egészen legbelülről jól érzem magam.

Elise: Egészen legbelülről.

Mette: Egészen legbelülről.

Kapcsolódó történetek

A muszlim nők visszakövetelik a képviseletüket

Kultúra

A muszlim nők saját maguk akarják alakítani a másokban róluk élő képet

A kreatív tizenévesek megváltoztatják a zenét és a modellvilágot

Kultúra

A pár, amely megváltoztatja a zene és a modellszakma világát

Szöul és New York az, ahol Suea Cho a divat és az ételek terén alkot

Kultúra

Szöul és New York az, ahol ez a kreatív szakember a saját útját egyengeti

Az én kertem: Boulderezés, amely célt és erőt ad az életben

Kultúra

Favia sziklaszilárdan visszatér az életbe

Tippek otthoni edzeshez

Innováció

Munka és edzés otthonról: Hogyan írja át a jövőnket a fitnesz a járvány idején?