Kérdezd az edzőt: „Hogyan sportoljak tovább a gyász ellenére?”

Kedves Edző!

Furcsa érzés ezt megírni egy idegennek, de anyukám körülbelül egy évvel ezelőtt elhunyt. Nehéz időszak ez, de rengeteg segítséget kapok a barátaimtól, a családomtól és egy igazán remek pszichológustól. Most azért írok, mert amellett, hogy anyukám nagyszerű szülő volt, ő volt az első teniszedzőm és a legnagyobb szurkolóm is. Eljött minden egyes meccsemre és a legtöbb edzésemre. Most jövök rá, hogy már nincs velünk, hogy milyen fontos motiváló tényező volt. Egy évvel ezelőtt egészen biztos voltam benne, hogy továbbra is a tenisz lesz az életem fő fókuszpontja. Most azonban üresnek érzem magam, amikor játszom. Továbbra is szinte minden nap gyakorlok, de erőltetnem kell magam, hogy elmenjek edzésre. Egyesek arról beszélnek, hogy a játékosokban van egyfajta belső tűz, és aggódom, hogy én elveszítettem az enyémet. Hogy találok magamban új tüzet? Vagy érdemes lenne teljesen fókuszt váltanom?

Mama, Elveszítettem Csodás Cimborám és Segítőm
Egy 17 éves teniszező

Őszinte részvétem, MECCS. Ez óriási veszteség.

Anyukád miatt lettél azzá, aki vagy. És ehhez a teniszezés is hozzátartozik.

Remélem tudod, hogy rendben van meggyászolni az elvesztését. Az is rendben van, ha most nem akarsz teniszezni, mert sok minden megváltozott. A változás szinte mindig kellemetlen.

Én egy másfajta veszteségen mentem keresztül két évvel ezelőtt. Elvetéltem, ami rendkívül nehéz volt. Rengeteg reményt csomagoltam bele abba a terhességbe. Tudom, hogy ez nem ugyanaz, de úgy képzelem, hogy amikor valaki fiatalon veszíti el az egyik szülőjét, szintén reményvesztettnek érezheti magát. Együtt tervezitek a jövőt, aztán hirtelen az egyikőtök már nincs ott.

Ugyanakkor anyukád nem ment el teljesen, igaz? A jelenléte még mindig ott van a szívedben, és ilyenformán továbbra is melletted van.

Én is anyuka vagyok – van egy ötéves fiam és egy újszülött kislányom –, és tudom, hogy ha bármi történne velem, azt akarnám, hogy folytassák az életüket. Amikor anyukádra gondolsz, gondolj arra, hogy ő mit kívánna számodra. Úgy hallom, szívesen részt vett a teniszező életedben, és imádta nézni, ahogy játszol. Ha ez így van, ezt használd motivációként arra, hogy tovább küzdj. Legyen az anyukád iránti szereteted a tüzed. Tiszteleghetsz az emléke előtt azzal, hogy alaposan elgyepálsz valakit a pályán. Szerintem örülne neki. Én hiszek az ilyesmiben! Csináld szívvel-lélekkel!

Ez furcsának hangozhat, de néha gondolok arra, hogy az én anyukám vajon mit szeretne, mit csináljak, miután elmegy.

Tudom, hogy fenékbe billentene, ha csak ülnék és rajta sírdogálnék. Nem azt mondom, hogy ne sírj! Sírj. Én biztosan sírnék. De ha mást sem csinálnék, anyukám szelleme biztosan beindítaná a tűzriasztót a házamban, és tudnám, hogy ezzel azt akarja mondani nekem, hogy „Adia, szedd össze magad, és tápászkodj fel! Gyerünk!”

Mi van az életedben, amiért most lelkesedni tudsz, ha a versenyzés éppen nem hívogat? Te sokat profitáltál abból, hogy mentoráltak, úgyhogy szerintem nagyon hálás feladat lenne számodra ezt továbbadni. Esetleg önkéntes edzősködést vállalhatnál fiatal játékosok mellett. Vagy gyűjthetnél adományokat valamilyen ügyre anyukád nevében.

Én már el sem tudom képzelni milyen lenne, ha nem csinálnék ilyesmit. Jó ideje alapítottam egy nonprofit szervezetet. Sportolóktól olyan ruhákat és cipőket gyűjtöttem, amelyeket egykor hordtak, majd olyan fiúknak és lányoknak adományoztam őket, akik nem engedhetik meg maguknak az ilyesmit. Az egész olyan egyszerű volt, a gyerekek arckifejezése pedig leírhatatlan.

Érdemes lehet felvenni a kapcsolatot olyanokkal, akik megértik, min mész keresztül. Számomra meghatározó élmény volt más olyan nőkkel beszélni a vetélésemről, akik szintén keresztülmentek ezen, és hallani az ő történeteiket. Egy évvel azután, hogy először beszéltem erről nyilvánosan, még mindig jöttek oda hozzám nők a kampuszon, hogy elmondják, mennyit segítettem nekik. Szerintem neked is segítene, ha találnál egy olyan korodbeli gyászcsoportot, ahol megtudjátok osztani a történeteiteket egymással.

Ha szeretnél kipróbálni egyéb olyan tevékenységeket, amelyekért lelkesedsz a teniszen kívül, támogatlak ebben. Ugyanakkor a helyedben nem hoznék azonnal nagy döntéseket, mint például hogy teljesen abbahagyod a teniszt. Most lehet, hogy nehéz játszani, és talán beletelik majd egy kis időbe, mire visszaszerzed a tüzed, úgyhogy legyél gyengéd magaddal. Csak tudd, hogy a sportolás sok mindenre megtanít bennünket. Azok a gyerekek, akik sportolnak, jobb megküzdési készségekkel rendelkeznek, mint azok, akik nem. Mint például a testvérem. Ő nem sportolt, és nem is tudja olyan jól venni a nehézségeket, mint én. Ilyeneket mond nekem, hogy „hogyan vagy képes továbblépni egy ilyen sorsdöntő esemény után?” Én meg azt válaszolom erre, hogy „hogyan ne lennék képes?” A tenisz lehet az a valami, ami átsegít ezen a hihetetlenül fájdalmas időszakon.

Úgy tűnik számomra, hogy anyukád azt szerette volna, hogy kifejleszd ezt a fajta ellenálló képességet, ami idővel és gyakorlással jön, és azzal, ha a sportból merítesz erőt, amikor szükséged van rá. Ez tényleg működik. Hiszek benne, hogy a tenisz iránti szereteted visszatér, kifejleszted az ellenálló képességed, képes leszel építkezni anyukád emlékére, és még csodálatosabb leszel, mint valaha.

Barnes edző

Ha kérdésed van, hogy hogyan fejlesztheted a gondolkodásmódodat a sporttal és edzéssel összefüggésben, küldj e-mailt ide: askthecoach@nike.com