Új példaképek: Dylan Alcott
Sportolók*
Dylan Alcott a világ legjobb kerekesszékes teniszezője. De az ő öröksége nem a további címek megnyerésére irányul, hanem a hozzá hasonló fiatal játékosok szemléletének megváltoztatására.
This is a modal window.
14 Grand Slam győzelmével, paralimpiai érmeivel és megszámlálhatatlan tornagyőzelmével az ausztrál születésű Dylan Alcott a kerekesszékes tenisz igazi legendája. De nem ezek az elismerések teszik őt naggyá – Dylan hiszi, hogy az igazi célja, hogy segítsen megváltoztatni a fogyatékosságot övező felfogást, hogy még több fiatal játékos élhesse azt az életet, amelyet megérdemel. Az egyik ilyen játékos a kerekesszékes junior bajnok, Ben Bartram. A 16 éves Ben olyan lehetőséget kapott, amely az életben csak egyszer adatik meg: interjút készíthetett példaképével, Dylannel arról, hogyan változtatta meg életüket a sport. Az interjút itt olvashatjátok:
Az első szerva
Kezdésként Ben és Dylan arról meséltek, hogyan változtatta meg az életüket, hogy gyerekként felfedezték a sportot.
BEN: Mit jelent számodra a tenisz?
DYLAN: Régebben néhány gyerek az iskolában piszkált a fogyatékosságom miatt. Igazából soha nem találkoztam senkivel, aki fogyatékkal élő volt. Szóval eléggé elveszett voltam. Amikor elkezdtem teniszezni, akkor találkoztam először hozzám hasonló emberekkel.
BEN: Igen, teljes mértékben egyetértek. A szociális oldala egészen elképesztő. A teniszben azt érzem, hogy nem vagyok más. Ha körülnézek, mindannyian egyformák vagyunk, és ez nagyon felemelő. És ez az életem minden más területén is magabiztossá tett.
DYLAN: A sport ereje óriási, nem igaz? Olyan szerencsés helyzetben vagyok, hogy főállású profi kerekesszékes teniszező lehetek. A bennünket megelőző generáció nagyon keményen küzdött. Nekik nem voltak olyan lehetőségeik a játékban, mint neked és nekem, igaz? Ezt nem veszem természetesnek.
This is a modal window.
Nem pusztán a meccsért játszanak
Dylan pályafutása alatt a kerekesszékes tenisz reflektorfénybe került. Itt megosztja Bennel, hogy miért került a sportág a méltó helyére. Ez pedig nem csupán a játékosok, hanem a fogyatékossággal élő gyerekek számára is jövedelmező volt.
BEN: Melyik a legemlékezetesebb győzelmed?
DYLAN: Azt hiszem, a legemlékezetesebb győzelmem az Australian Openen volt. Az elsőt 2014-ben játszottam, és vagy négy ember volt a nézőtéren, köztük a szüleim. 2018-ban már a Rod Laver arénában, az Australian Open központi pályáján játszhattam. Több mint tízezer ember volt a lelátókon. Emberek milliói nézték a tévében.
A legjobb az volt benne, hogy akadálymentesített ülőhelyek is voltak fogyatékossággal élők számára. Úgy emlékszem, mintegy ötszáz kerekesszékes gyerek nézte a meccset. Soha nem láttam még ennyi fogyatékossággal élő gyereket egy helyen, és az egész nagyon mellbe vágott. Gyerekkoromban a fogyatékos sportolóknak soha nem volt ilyen élményben részük. Gyerekként erről álmodtam, de soha nem gondoltam, hogy bekövetkezik.
Az emberek azért nézik a kerekesszékes teniszt, mert ez egy élsport, de egyben a fiatal sportolók következő generációjának – mint amilyen te is vagy – a szemléletét is megváltoztatja. Szeretném, ha megnyernéd Wimbledont a centerpályán 15 000 ember előtt. Milliók nézik a BBC-n. Milyen érzés lenne?
This is a modal window.
BEN: Igen...[nevet] Úgyszintén.
DYLAN: Megérdemled, mert te leszel a világ legjobbja. Ez a korlátok lebontásáról szól.
BEN: Igen, évről évre határozottan javul a helyzet. Az elitre vonatkozó normák egyszerűen nevetségesek, és továbbra is tökéletesedni fognak. Már alig várom, mit hoz a sportág jövője az elkövetkező öt-tíz évben.
DYLAN: Mivel a sportolók most már teljes munkaidőben játszhatnak, a tenisz minősége elképesztő. Mindenki azt hajtogatja nekem, hogy Istenem, el sem hiszem, milyen keményen ütöd a labdát, vagy milyen gyors vagy. Én meg erre azt válaszolom, hogy mire számítottál? De kezdek félni, mert a hozzád hasonló srácok hamarosan szétrúgják a seggem.
A pályán túl
A beszélgetés végén Dylan és Ben őszintén kitértek a kerekesszékes tenisz jövőjével kapcsolatos reményeikre, valamint hogy mit jelent igazi bajnoknak lenni.
BEN: Mi villanyoz fel a legjobban a sportág jövőjével kapcsolatban?
DYLAN: A leginkább annak örülök, hogy egyre jobban beépül a köztudatba. Szeretném, ha általánossá válna, hogy bekerüljünk a Grand Slam-versenyek és a világ összes versenyének elit programjába. Én elsősorban élsportoló vagyok, aki mellesleg fogyatékossággal él. Több nagy lehetőséget szeretnék biztosítani a fogyatékos sportolóknak, mert megérdemeljük.
BEN: Igen, határozottan jó lenne, ha több kerekesszékes teniszversenyt szerveznének be az ATP és a WTA versenyei közé. Az fantasztikus lenne.
DYLAN: És csak a sportág fejlődését szeretném látni. Szeretném, ha több fogyatékos fiatal gyerek kipróbálná. Megváltoztathatja az életüket. Nem minden a győzelemről szól.
BEN: Mit értesz ez alatt? A győzelem jelenleg a legfontosabb számomra.
DYLAN: Az emberek azt hiszik, hogy az életem célja az aranyérmek és Grand Slam-tornák megnyerése, de ez nem így van. Az életem igazi célja a látásmódok megváltoztatása és a negatív megbélyegzések eltörlése, hogy a fogyatékos emberek olyan életet élhessenek, amilyet megérdemelnek. A tenisz adott nekem ehhez egy platformot. És ha erre így tekintesz, akkor már nem csupán a teniszmeccsek megnyeréséről van szó.
BEN: Én személy szerint imádok versenyeken indulni.
DYLAN: Igen, a verseny elképesztő. De szerintem nem az az igazi bajnok, aki a legtöbb versenyt nyeri. Ez sokkal többről szól. A lényeg az, hogy mit képviselsz, és hogyan képviseled magad és a közösségedet.
BEN: Elképesztő dolog látni, hogy milyen hatással voltál a sportra.
DYLAN: Jó neked. Ezt értékelem, haver.
This is a modal window.
„A fogyatékos emberek olyan menőn nézhetnek ki, ahogy csak szeretnének”
– Dylan Alcott a jelenlegi világelső kerekesszékes teniszező
Keményen dolgozunk azon, hogy termékeinket a gyors és egyszerű FlyEase felvétellel elérhetőbbé tegyük. A Nike FlyEase minden sportolót* csúcsminőségű innovációkkal és univerzális dizájnnal lát el, hogy több időt tölthess azzal, ami a legfontosabb – a játékkal.