Kérdezd az edzőt: „Hogyan azonosuljak a csapatszellemmel?”

Kedves Edző!

Tagja vagyok a középiskolám női úszócsapatának, akikkel nagyon jók vagyunk. Rengeteg csapatversenyt nyertünk, de egyéniben egymás ellen is versenyzünk. A csapatom néhány tagja egyben a legjobb barátom is, de amint beugrunk a medencébe, én csak le akarok győzni mindenkit. Annyira megszállottan a legjobb akarok lenni, hogy elkezdtem magamat a csapat elé helyezni. Mindenféle trükkökkel próbálom összezavarni őket, és még titkolózom is az olyan uszodán kívüli dolgokról, mint például hogy mit eszem, mikor tartok extra edzést, és mennyit alszom. Tudom, hogy ez önző, és rettenetesen érzem magam tőle. Az pedig, hogy így érzem magam, a teljesítményemre is kezd kihatni. Lehetek egyszerre jó csapattag és a legjobb úszó is a csapatban?

Egy karcsapással a többiek előtt
16 éves úszó

Ha egyszer ellátogatnál egy futótáboromba, akkor láthatnád, hogy a sportolók csoportban futnak – de mindig azzal a tudattal edzünk, hogy a csoport különálló személyekből áll. Sőt, az első dolog, amit egy új sportoló elvállalásakor teszek, hogy megismerem őt úgy, mint különálló személyt: az atlétikai képességeit, hogy milyen tanulmányi szinten van, hogy mi motiválja a versenyzésre. Így az edzési stílusomat hozzá tudom igazítani, hogy minden egyes futómnak segíthessek kitűzni és elérni a céljait.

Arra jöttem rá, hogy a sportolók egyenletesebben tudnak haladni a személyes céljaik felé, amikor csapatként dolgoznak együtt. A futásnál például ha egy sportoló fejleszteni akarja a kitartását és az önuralmát, akkor segít, ha négy vagy öt másik futóval edz együtt. Amikor a különálló személy a csoporttal marad ahelyett, hogy végig vezetne, akkor megtanulja tartalékolni az energiáját, hogy hosszabb ideig tudjon versenyben maradni, és amikor kell, nagyobb sebességre tudjon váltani.

Úgy hangzik, hogy jobb akarsz lenni mindenkinél edzésen és versenyen is. Ez egyik szituációban sem feltétlenül a legjobb.

Vegyünk például egy futót, akinek 5000 m-en 13:30 az ideje. És mondjuk benevez egy olyan versenyre, ahol a futók 20 százaléka 13 perc alatt futja le a távot. Aggódnia kellene amiatt a 20 százalék miatt? Nem. Arra kellene összpontosítania, hogy a saját idejét reálisan 13:20-ra javítsa. Amikor az alapján próbálod beállítani a céljaidat, hogy mások mire képesek, akkor a végén túl sokat, túl gyorsan vársz el magadtól – emiatt pedig megsérülhetsz, elvesztheted a motivációd, vagy akár mentális blokk is kialakulhat.

Ha viszont arra fókuszálsz, hogy te mire vagy képes, akkor nem lesz rajtad akkora a nyomás. Még egy stresszes verseny közben is mondhatod magadnak azt, hogy „Ez egy lehetőség arra, hogy fejlődjek, hogy többet kihozzak magamból.” Így nemsokára talán rájössz arra, hogy nem kell jobbnak lenned mindenki másnál, csak annál kell jobbnak lenned, mint amilyen tegnap voltál. És ezzel a mentális hozzáállással talán a csapattársaid sikereinek is képes leszel örülni.

Akkor kezdtem az edzősködést, amikor még magam is profi futó voltam, és néha olyan csapattársamnak voltam az edzője, akivel szemben egyéniben én is versenyeztem. Egyiküket, Bernard Barmasai-t egészen a világrekordig juttattam akadályfutásban 1997-ben. Mellékesen abban a versenyben én is a saját rekordomat futottam.

Hogy féltékeny voltam-e Bernardra és az aranyérmére? Egyáltalán nem. Úgy éreztem, én is része vagyok Bernard győzelmének, így osztoztam az örömében. És hihetetlenül büszke voltam a saját eredményemre is, mert tudtam, hogy mindent beleadtam. És ígérem neked, hogy ha arra koncentrálsz, hogy elérd a saját csúcsteljesítményed, akkor te is elégedett leszel, legyen bármi is az eredményed.

De ennek ellenére nem kell mindig alkalmazkodnod. Néha kell egy kis „önzés”, hogy fejlődj. Ha úgy érzed, hogy nincs elég lehetőséged egyéni versenyzőként edzeni, akkor beszélj az edződdel.

Hasonló helyzetben voltam, amikor főiskolai sportolóként bekerültem az egyetemi terepfutó csapatba. A reggeli csoportos edzésünk pont azelőtt ért véget, mielőtt az aznapi első óránk elkezdődött volna, és egyszerűen nem bírtuk. Csapatként mentünk oda az edzőnkhöz, és azt mondtuk neki, hogy inkább egyénileg edzenénk. Először habozott, de megígértük, hogy nem lesz gond a teljesítményünkkel, amikor igazán szükség lesz rá. És rengeteg kemény, egyéni munkával képesek voltunk abban az évben „mindenkit legyőzni” – csapatként.

Láthatod: a csapatedzés segít neked, mint különálló személynek. Az egyéni edzés pedig segít titeket, mint csapatot. Bármelyiket is választod hosszú távú célként, a legjobb akarsz majd lenni benne. És ha a csapattársaid is nyernek? Akkor van még egy ok az ünneplésre!

Sang edző