A queer identitásnak hangot adó testvérpár

„Félvérként és melegként nem sok példaképhez tudtam kapcsolódni fiatalabb koromban” – mondja a 28 éves Joel. Jelenleg Joel a testvérével, a 20 éves Georgiával közösen igyekszik kiépíteni egy queer alkotóközösséget, amelyen keresztül teret és lehetőséget adnak másoknak. „A platformunkon keresztül inspirálni szeretnénk másokat. Stílusunkkal és esztétikai világunkkal nonkonformista elveket képviselünk, és feszegetjük a nemi határokat.”

A testvérpár Birminghamben nőtt fel, majd később délre, Londonba költöztek, ahol rátaláltak egy queer közösségre, amely elfogadta és bátorította az egyéniségüket. Georgia a bátyja példáját követve elkezdett modellként dolgozni, majd ugródeszkaként használva ezt a szakmát belekóstolt a színészkedés és a zene világába is. Joel továbbá a Major Zcene divat- és mozgástanácsadó cég kreatív igazgatója és társalapítója.

Joel és Georgia egy raktárban töltötték a karantént alkotótársaikkal együtt, akikkel közösen dolgoznak különböző projekteken. Tevékenységeik során mindketten igyekeznek színes bőrű queer emberekkel körülvenni magukat, és bátorítani őket.

„Szoros kapcsolatrendszert építettünk ki magunk körül olyan emberekből, akik kisebbségnek számítanak ebben az iparágban, és akiknek segíthetünk előbbre jutni” – mondja Georgia. „Szeretnék hangot adni az embereknek.”

„Többségben az erő, nem igaz?” – teszi hozzá Joel. „Együtt láthatóbbak vagyunk.”

Sokkal több közös élményetek van, mint a legtöbb testvérpárnak – együtt modellkedtek, és több projekten is együttműködtök. Hogyan merítetek erőt egymásból, hogy folytatni tudjátok, amit csináltok?

Joel: Georgia és én közösen fedezzük fel a tehetségünket, aminek az eredményét később a munkánk során ültetjük a gyakorlatba. Kétségkívül Georgia az egyik múzsám. A kapcsolatunk teret ad arra, hogy sok szempontból együtt fejlődjünk, és számos téren inspiráljuk egymást. Georgia például most kipróbálja magát a színészi szakmában, nem igaz?

Georgia: De. Szeretném kipróbálni magam színészként és zenei DJ-ként.

Joel: Hamarosan megjelenik egy izgalmas rövidfilmje. Úgy gondolom, hogy ajtót nyitunk egymásnak egy új világra. Együtt olyan erő sugárzik belőlünk a fotózásokon, amely csak személyesen jön le igazán. Ahogy figyelem Georgiát modellként, olyan, mintha egy műalkotást néznék.

Georgia: A mozgásstílusom tőled jön.

Úgy tűnik, hogy a tánc, a zene és a stílus egyaránt befolyásolja a munkátokat, mint ahogy az identitásotokat és az önkifejezési módotokat is. Mondanátok erről pár szót?

Joel: Az együttműködésünk nagyon precíz és erős, mert családként fejlesztettük ki ezt a jellegzetes mozgásstílust. Fiatalabb koromban komolyan tanultam táncolni, ami pedig a stílust illeti, gyakran cserélünk ruhát egymás közt. A stílusunk amolyan fekete párducos, punkos, afropunkos, és néha kifejezetten harsány. Sok különböző dologgal játszunk.

Georgia: Attól függ, hogy egy adott napon milyen karaktert szeretnénk megszemélyesíteni. A közösségünk – mindenféle nemű és szexuális irányultságú művészi, kreatív emberek – a londoni éjszakai életben talált egymásra. [A klub] számunkra biztonságos hely az ismerkedésre. Mindannyian imádjuk a zenét, a táncot, a mozgást, a divatot és a stílust, és ezért nagyon hálásak is vagyunk.

Mindketten queerként azonosítjátok magatokat, ami egy újabb dimenzióval gazdagítja a kapcsolatotokat és a színesbőrű alkotóként bejárt utatokat. Mit jelent számotokra a queer identitás?

Georgia: Azért tartom magam queernek, mert a queer közösség része vagyok. Erről szól az életem. A barátaim queerek, a queerek nyelvét beszélem, és kiállok értük.

Joel: Queernek lenni egyet jelent számomra a szabad gondolkodással. Nem feltétlenül jelenti azt, hogy vonzódnod kell az azonos nemhez. Olyan időket élünk, amikor minden művész, tehetség és modell a közösségi médiának köszönhetően szabadon és akár rendkívüli módon fejezheti ki magát.

Georgia: Így van. Magabiztos kapcsolatom van a testemmel, és képes vagyok szabadon mozogni, absztrakt módon kifejezni magam, és különböző karaktereket eljátszani. Folyamatosan új dolgokat tanulok magamról.

Joel: Nem hagyományos modellek vagyunk. Nyíltan vállaltam a queerséget, és ezen senki kedvéért nem voltam hajlandó változtatni. Fontos volt, hogy motiváljuk egymást, és erősítsük egymásban azt, hogy mindezt azért csináljuk, hogy inspiráljuk a fiatalabb generációt. Ha mi meg tudtuk csinálni, akkor nektek is menni fog. Ez inspirált arra, hogy egyszerű modell helyett kreatív igazgató is legyek. Egész világokat teremtek, és lehetőséget adok az embereknek arra, hogy úgy érezzék, hogy részei a projektnek, és nem csak az arcukat adják hozzá. Ennél többre vagyunk képesek. Lehetőségeket teremthetünk.

Mindketten részt vettetek a londoni „Black Lives Matter” tüntetéseken. Mi az, amit ezáltal tanultatok magatokról, illetve hogyan befolyásoltak benneteket az események személyes és alkotói szempontból?

Joel: A tüntetések segítettek ráébredni, hogy vannak csatornák, amelyeken keresztül kommunikálhatunk. Lehetőséget láttunk arra, hogy szóljunk a világhoz, és egy biztonságos téren keresztül jelezzük, hogy ez egy valós probléma. Azért is érdekes ez a mozgalom, mert voltak olyan családtagjaink, akik nem támogattak ebben bennünket. Érdekes volt megtapasztalni, hogy a saját családunkon belül is jelen van a rendszerszerű rasszizmus. Szomorú élmény volt megszakítani velük a kapcsolatot.

Szerettünk volna DNS-vizsgálatot csináltatni, hogy részletesebben megismerjük a származásunkat. Abban a tudatban nőttünk fel, hogy félig jamaicaiak és félig angolok vagyunk, de ez még nem minden. Kiderült, hogy dél-afrikai, ázsiai, kongói és benini [gyökereink is vannak].

Georgia: A mozgalom közelebb hozott bennünket egymáshoz, és ezekről a témákról már korábban is beszélnünk kellett volna.

Mit jelent számotokra – különösen színes bőrűként és a queer közösség tagjaként – a közösségi erő?

Joel: A kollektívánk hasonló gondolkodású emberek és szabadon gondolkodók közössége. A queer alkotók kisebbségi csoportnak számítanak, és ez köt bennünket össze. De mindenkinek megvan a saját egyénisége, és ebben rejlik az erő.

A valódi inspirációt csakis a saját közösségünkön belül találjuk. Inspiráljuk egymást. Amikor pedig új tag csatlakozik hozzánk, ámulunk rajta, hogy „micsoda sztár vagy a magad módján!”

Ezekben az önreflektív, forradalmi időkben hogyan motiváljátok egymást a továbblépésre, és kellett esetleg változtatnotok az alkotói folyamatokon?

Joel: Próbálkoztunk az animációval, a 3D-s és digitális technológiával, de csak inkább játszottunk otthon egymás közt. Egy raktárban együtt – dizájnerek, fotósok és díszlettervezők –, egy hihetetlen térben. Annyira hiányoztak a klubok, hogy hétvégenként felállítottuk a teraszt, és meghívtuk a szomszédokat.

Georgia: Időt szakíthattunk arra, hogy alaposan magunkba nézzünk, és kreatívak legyünk. Nagyon szerencsések vagyunk, hogy volt egy hely, ahol ezt megtehettük.

Joel: Most még motiváltabbak vagyunk, hogy továbbvigyük a munkánkat és a különböző projektjeinket. Ez hozott össze bennünket ebben az időszakban.

Végezetül van ezeken kívül még olyan ügy, amelyet mind a ketten lelkesen és proaktívan támogattok?

Georgia: Mindent, ami az inkluzivitással, a sokoldalúsággal és a kisebbségek megsegítésével kapcsolatos. Sok transz és fekete nőt látok magam körül, illetve plus size modelleket, akik kimaradnak a fotózásokból. Egy olyan kreatív teret szeretnék létrehozni, ahol meg tudjuk beszélni a karrierünk hullámhegyeit és hullámvölgyeit, és fel tudjuk hívni a figyelmet a problémákra.

Joel: Számomra egyértelműen a transzneműek jogai. Teljes mértékben el kell fogadnunk a transz közösséget. Nekik köszönhetjük, hogy egyáltalán létezik queer és meleg közösség. Úgy érzem, hogy a saját személyes utunk, és azok a beszélgetések, amelyeket fiatalabb korunkban folytattunk, arra készítenek fel bennünket, hogy az erősségeinket felhasználva elég tapasztalatot, pénzt és biztonságot szerezzünk ahhoz, hogy majd mindebből vissza tudjunk adni, és segíthessük azokat az ügyeket, amelyekért küzdünk.