Ez a két barát a gyakorlás fontosságáról mesél, akár a fodrászollóról, akár a gördeszkáról van szó

Köztudott, hogy a következetes gyakorlás kulcsfontosságú, ha fejlődni szeretnénk a sportban, de ugyanez igaz a pályán kívüli igyekvéseinkre is. A stratégia ugyanaz. Masami Hosono, a New York East Village városrészében lévő nemsemleges szalon, a Vacancy Project 32 éves tulajdonosa tudja, hogy a szalonon kívülről szerzett inspiráció erősíti a szalonon belüli munkát is. „Még ha mindennap pontosan ugyanolyanra is szárítom be a kliensek haját, akkor is mindig fel tudok fedezni a frizurákban valami újat. Például ha ezt a részt kicsit máshogy állítom be, talán jobban fog kinézni, stb.” – mondja Masami. „Ezt a fajta gyakorlást a saját fejemben végzem, tudat alatt.”

Mio Asakawa 28 éves műszaki partnerkezelő és gördeszkás számára a gyakorlás elengedhetetlen ahhoz, hogy növelje önbizalmát, és könnyeden kivitelezze az új trükköket. Mielőtt Masami New York-ba költözött, Tokió Nakameguro városrészének egy kis sushi éttermében találkozott Mióval egy beszélgetős ebédre. Különböző szakmáik ellenére Masami és Mio mindketten tudják, hogy sok befektetett munkaórával fejleszthetik készségeiket és képességeiket – illetve változtathatják meg a nemi előítéleteket.

A „Tehetségek találkozása” című sorozatunk legújabb interjújában Masami és Mio arról beszélgetnek, ki-ki hogyan tanulta meg a gyakorlás, az önfejlesztés és a perspektíva fontosságát – nemcsak saját maguk, hanem a társadalom szempontjából is.


Mio: Még Japánban éltél, amikor elkezdtél a szépségiparban dolgozni. Kíváncsi vagyok, mit jelent számodra a haj.

Masami: Számomra a haj kommunikációs eszköz. Ez azóta sem változott, hogy New Yorkba költöztem. Főleg mivel az elején nem nagyon tudtam angolul. Úgy szereztem barátokat, hogy levágtam a hajukat, és lefényképeztem a végeredményt, majd ezeket a képeket feltettem a közösségi médiára.

Mio: Mi vett rá, hogy megalapítsd a Vacancy Projectet?

Masami: Miután 14 éven keresztül hajszalonban dolgoztam, előbb Tokióban, majd New Yorkban, egyre világosabbá vált, hogy mivel akarok foglalkozni. Elkezdtem a saját szalonom koncepcióján gondolkozni. Egy olyan játszóteret/fodrászszalont akartam nyitni, ahol mindannyian önfeledten játszhatunk azokkal az új fogalmakkal – sokszínűség, szórakozás és elfogadás –, amelyeket Japánból jövő bevándorlóként tanultam New Yorkban. Szerintem akkoriban nem volt sok nemsemleges hajszalon, ezért úgy döntöttem, hogy a klienseimnek olyan frizurákat kreálok, amelyek nem nemi szerepeken alapulnak. Én hiszek abban, hogy a vendégeim frizurája bármilyen lehet, amilyennek csak szeretnék. Ezenkívül a szalon teljes havi bevételének egy bizonyos részét az LMBTQ Központ javára adományozzuk.

Mio: Hogyan gyakorlod a frizurák megalkotásának kreatív folyamatát?

Masami: A gyakorlás része, hogy igyekszem nyitott lenni az új kultúrák felé, és bővíteni a tudásomat, hogy a vendégeimhez illő frizurákat tudjak nekik kreálni. A küldetésem nem az, hogy elkészítsem a kliens által hozott fotón látható frizura tökéletes mását. Az ügyfél minden aspektusát megvizsgálva egy egyedülálló stílust hozok létre. Ehhez folyamatos gyakorlásra van szükség. Amikor a kliensnek nincsen határozott elképzelése arról, hogy milyen frizurát szeretne, akkor arra gondolok, hogy milyen zenét szeret, vagy mivel foglalkozik. Ha nem lenne meg a zenei vagy művészeti alapműveltségem, nem tudnám elképzelni a megfelelő külsőt a számára, még akkor sem, ha hoz inspirációt. Például csak a rock and rollon belül rengeteg különböző változat van. Ha a vendég az 1970-es évek Londonjának újhullámos punk zenéjét szereti, ismernem kell ezt a konkrét műfajt ahhoz, hogy el tudjam végezni a munkámat. Mindig igyekszem új művészeti formákkal és kultúrákkal megismerkedni. Amikor együtt dolgozom egy ügyféllel, azt szeretném, ha úgy érezné, hogy Masami érti.

Mio: Japánban élő Instagram-követőiddel aktívan megosztod, hogy mi zajlik a New York City-i LMBTQ-közösségben. Úgy érzed, hogy ez része a kreatív gyakorlásnak?

Masami: Igen. Amikor New Yorkba költözve megtapasztaltam a város sokszínűségét, óriási megkönnyebbülést éreztem, mintha megmenekültem volna. Japán konzervatív ország, és az LMBTQ-közösség tagjaként olykor nehéz az ottani élet. Sokan közülük elrejtik szexuális hovatartozásukat, mert egyes emberek tapintatlan diszkriminatív megjegyzéseken keresztül fejezik ki öntudatlan előítéleteiket. Azért osztom meg a New York-i pozitív tapasztalataimat, hogy megmutassam, semmi rossz nincs abban, ha valaki LMBTQ.

Téged mi ösztönzött arra, hogy gördeszkázni kezdj? Hagyományosan az emberek fiús sportként tekintenek a gördeszkázásra.

Mio: Már régóta érdekelt a gördeszkázás, de az volt az érzésem, hogy nem lányoknak való. De aztán találtam pár lányt az Instagramon, akik megosztották saját gördeszkás videóikat. Írtam nekik privát üzenetet, és elvittek egy gördeszkás parkba. Én magam már nem a nemi szerepeken keresztül gondolok a gördeszkázásra, de szeretném, ha a társadalom is úgy állna hozzá, hogy persze, hogy deszkáznak a lányok. Ezért teszem ki a videóimat az Instagramra – nemcsak magamról, hanem más lányokról is, akikkel deszkázom. Így az emberek láthatják, hogy sok nő gördeszkázik. Már lassan másfél éve kezdtem el. A deszkás lányok között erős a kötelék, és olyan érzés, mintha mindenki egy barátom barátja lenne.

Masami: Mikor érzed a gyakorlás értékét?

Mio: A gyakorlás a gördeszkázás alapeleme. Nemrégiben éreztem rá, hogyan kell kickflipet csinálni. Egymilliószor kellett gyakorolnom, mire sikerült. Mivel a deszkázás olyan nehéz, nagyon jó érzés, amikor végre sikerül valami! Számomra a legfontosabb érték a közösség. Ha együtt gyakorlunk a barátokkal, az elmélyíti a kapcsolatokat. Ez motivál arra, hogy azt mondjam: menjünk le gyakorolni, gyerünk deszkázni! Néha egyedül is lemegyek deszkázni, de jellemzően inkább a barátaimmal.

Masami: Azt hallottam, hogy sokan gördeszkáznak Tokió Komazawa parkjában. Te is szoktál ott gyakorolni?

Mio: Igen! A deszkás lányok mind ismerik egymást, úgyhogy ott szinte mindig lehet ismerőssel találkozni és együtt deszkázni valakivel, ami biztonságérzetet ad.

Masami: Japánban élőként hogy látod: megváltozott a japán társadalom elképzelése a gördeszkázásról?

Mio: Mivel olimpiai sportág lett, úgy érzem, lassan elkopott az a kép, hogy a gördeszkázás az ördögtől való. Van egy japán gördeszkás, Aori Nishimura, aki nagyon ügyes. Nemcsak olimpikon, hanem nő is, úgyhogy szerintem hozzájárult ahhoz, hogy változzon a gördeszkázás általános megítélése. Ugyanakkor jelenleg talán a Komazawa az egyetlen park Tokióban, ahol belépődíj nélkül lehet deszkázni. Nem volt könnyű egy ilyen helyen megépíteni egy gördeszkás parkot, úgyhogy nagyon hálás vagyok azoknak, akik létrehozták nekünk. Másrészről az utcán nem lehet deszkázni, mert azonnal megjelenik egy rendőr, úgyhogy messze vagyunk még attól, hogy olyan státusza legyen itt a deszkázásnak, mint New Yorkban.