A ClearBear fivérek azt szeretnék, ha szeretettel fordulnánk a természet felé

Kultúra

A természet tisztelete része az amerikai őslakosok kultúrájának, amelyet a ClearBear fivérek is magukénak vallanak, és azt gondolják, hogy ezt a hozzáállást mindenki átveheti.

Utolsó frissítés: 2021. május 4.

Jöjjünk össze: távol vagyunk egymástól, de nem szakadt meg a kapcsolat.
A Holiday 2020 LookBook gárdájával arról beszélgettünk, mit is jelent most az összetartozás.

Jöjjünk össze: távol vagyunk egymástól, de nem szakadt meg a kapcsolat.
A Holiday 2020 LookBook gárdájával arról beszélgettünk, mit is jelent most az összetartozás.

Az ikerpár, ClearBear és Haatepah szerint semmi sem tartja össze jobban az embereket, mint a környezethez és a természethez fűződő kapcsolatuk.

„Mi, emberek ugyanazokból a folyadékokból, fémekből és ásványi anyagokból tevődünk össze, mint minden más itt a Földön és az egész világegyetemben” – mondja a 22 éves ClearBear. – „Mindez benne van a vérünkben, a természetünk része, és erről nem szabad megfeledkeznünk.”

ClearBear párjával, Cualiával közösen alapította az Őslakos Szövetség Mozgalmat; az egyre növekvő egyesület segít a tagoknak ismét kapcsolatba lépni őslakos gyökereikkel. Ezt az utat már a két fivér maga is bejárta; miután kisfiúként örökbe fogadták őket, később felfedezték saját őslakos gyökereiket, valamint a kumeyaay, a pai pai és a chichimeca-guamare törzsekhez fűződő kapcsolatukat. Ma már mindketten úgy tekintenek őslakos identitásukra, mint egy lehetőségre, hogy segítsenek változást hozni, és felhívni a figyelmet a saját népüket és a környezetet érintő problémákra, annál is inkább, mert meglátásuk szerint a két ügy szorosan összefonódik, és kihatással vannak egymásra.

„Őslakos hagyományaink kéz a kézben járnak a földdel, mivel mi magunk egyek vagyunk a földdel” – mondja Haatepah. – „Mi mindannyian a földből valók vagyunk.”

Az ikrek, akik Kaliforniában élnek, és aktivista munkásságuk mellett közös zenei projekteken is dolgoznak, arról meséltek nekünk, hogy a távolság ellenére hogyan igyekeznek közel maradni egymáshoz, és hogy mi mindannyian hogyan tudjuk a jelenlegi helyzetben elmélyíteni saját kapcsolatunkat a természettel.

A bennszülött ikertestvérek, ClearBear és Haatepah a természettel való viszonyukról beszélnek

ClearBear (bal), Haatepah (jobb)

Úgy tűnik, hogy a köztetek lévő kötelék több mint egyszerű fivéri vagy ikertestvéri kapcsolat, és valójában a gyökereitek és az identitásotok közös felfedezéséből fakad, valamint az azt megelőző küzdelmekből. Milyen volt ez a folyamat kettőtöknek?

ClearBear:
Még nagyon fiatalok voltunk [amikor örökbe fogadtak bennünket], kisbabaként nem volt lehetőségünk bármit is megtudni a kultúránkról. Először megijedtem attól, hogy ki vagyok; nem a családom története miatt, hanem egyszerűen csak azért, mert nem tudtam, hogy mit jelent. Nem voltam tisztában az identitásommal.

[Az örökbefogadó szüleink azt mondták], „az igazság az, hogy őslakosok vagytok”. Ez nem túl konkrét, mert Amerika-szerte rengeteg különböző kultúra, nyelv és törzs létezik. Azzal, hogy őslakosok vagyunk, még nem árultak el sokat.

Ez alapján az információmorzsa alapján azonban utána tudtunk nézni a történelmünknek. Mindkettőnket mindig is nagyon érdekelt az őslakosok történelme és a vándorlások, és végül elég sok részletet sikerült összeraknunk.

Haatepah: 8–9 éves korunkra megtudtuk, hogy amerikai őslakosok, vagyis első nemzedékbeliek vagyunk, de azt nem tudtuk, hogy melyik törzsből származunk.

A középiskolában alapítottunk egy amerikai őslakos klubot. Összegyűjtöttük az összes amerikai őslakos diákot, és elkezdtünk eseményeket szervezni, ahol a kultúránkról tanulhattunk. Mivel nem ismertük a törzsünket, igyekeztünk minél többet megtudni az összes észak-, közép- és dél-amerikai törzsről. Alaszkától egészen Chile és Argentína csücskéig átkutattuk a kontinenst, és már-már megszállottakká váltunk.

ClearBear: Pontosan.

Haatepah: Igyekeztünk minél több törzset megismerni, majd amikor megtaláltuk a vérszerinti családunkat, kikérdeztük őket, és így sikerült végül kideríteni, hogy melyik törzsből származunk.

Milyen volt az a pillanat, amikor végre feltártátok az identitásotokat mint őslakos férfiak, és kimondhattátok, hogy „innen származunk, ez a mi népünk”?

ClearBear: Őszintén szólva olyan érzés volt... mint amikor egy fantasztikus számot hallgatsz, és annyira csodálatos érzés, hogy beleborzongsz. Ahhoz hasonlítanám. „A mindenit! Ez hihetetlen! Micsoda lenyűgöző néptől származom!”

A bennszülött ikertestvérek, ClearBear és Haatepah a természettel való viszonyukról beszélnek
A bennszülött ikertestvérek, ClearBear és Haatepah a természettel való viszonyukról beszélnek
A bennszülött ikertestvérek, ClearBear és Haatepah a természettel való viszonyukról beszélnek

„Ha nyersen akarok fogalmazni, azt is mondhatom, hogy mi vagyunk az eredeti környezetvédők. Mindig is együtt tudtunk működni a földdel.”

Haatepah

Mindketten aktívan dolgoztok azon, hogy felhívjátok a figyelmet nemcsak az őslakos népek jogaira, hanem a klímaváltozásra és egyéb környezeti problémákra is. A gyökereitek felfedezése hogyan vezetett ahhoz, hogy ezen a két ügyön dolgozzatok kéz a kézben?

Haatepah:
Ha nyersen akarok fogalmazni, azt is mondhatom, hogy mi vagyunk az eredeti környezetvédők. Mindig is együtt tudtunk működni a földdel, egyensúlyban, ahelyett, hogy ellene dolgoznánk. Vagyis az őslakos származásunk felvállalása 100 százalékban kéz a kézben jár a környezetvédelmi aspektussal.

ClearBear: A nyugati nézőpont inkább a föld megszelídítésére koncentrál, és uralni akarja azt, ahelyett, hogy partnernek tekintené. Amikor a földről és az erőforrásokról van szó, az ember egója mindenek felett áll. Minden más alárendelhető a vágyainknak és a szükségleteinknek.

Az őseink hitvallása és életmódja a mai napig az úgynevezett „félművelés” elvét követi: együtt dolgozni a földdel kéz a kézben. Úgy műveltük meg a földet, hogy virágozzon, és tápláltuk, hogy tápláljon bennünket.

Az az őrület, hogy bár rengeteg különböző kultúra, nyelv és hitrendszer van, minden őslakos kultúra közös eleme az az alaptudás, hogy egyek vagyunk a természettel, és ahogy mi bánunk vele, úgy bánik majd velünk ő is.

„Nem a te felelősséged, hogy felvedd a száguldó világ tempóját. Szakíts időt a pihenésre.”

ClearBear

Sokan arra használják ezt az időszakot, hogy több időt töltsenek a szabadban, és jobban értékeljék a természetet, ami az őslakos kultúrátok szerves része. Mondanátok még pár szót arról, hogyan látjátok ezt a fajta kapcsolódást?

ClearBear:
Sokunknak az agyára megy, hogy folyton odabent kell lenni, és menekülési útvonalat keresünk. Lelassítunk. Ha kimegyünk a szabadba, jobban tudunk kapcsolódni a természethez, a Földhöz, az őseinkhez, és elgondolkodhatunk azon, hogy ki volt itt előttünk, vagy hogy milyen szép ez a táj. El se hiszem, hogy korábban sosem csodálkoztam rá.

Az aktivista munka rengeteg szorongással és stresszel jár, a legjobb természetes stresszoldó pedig, legalábbis nekem, kétségkívül maga a természet. Tudom, hogy ez közhelyesen hangozhat, de tényleg így gondolom. Kimegyünk a természetbe, sétálunk egyet, és máris sokkal jobban érezzük magunkat.

Hogy érzitek, mostanában jobban tudtok kapcsolódni egymáshoz és a földhöz?

ClearBear:
Nemrég vásároltam egy lakókocsit, úgyhogy mostanában azzal járok felfedezni, de természetesen biztonságos távolságot tartok másoktól, és óvatos vagyok. Csak elmegyek vele egy-egy helyre, és élvezem a természetet. A társadalmunk 160 km/h-val száguld. A karantén egyik előnye talán az, hogy időt szánunk dolgokra, és veszünk egy mély lélegzetet, mert normális esetben nem mindig van esélyünk arra, hogy csak lélegezzünk, és befogadjuk a pillanatot.

Úgy tudom, zenéltek is együtt. Milyen élmény testvérként megosztani egymással ezt a szenvedélyt, és társnak lenni benne?

Haatepah:
Ha olyasvalakivel vagyunk, akivel nem olyan mély a kapcsolatunk, mindig ott van az a hátsó gondolat, hogy csak nehogy kínos helyzetbe hozzam magam. A saját testvérünkkel azonban nincs ilyen, mert rengetegszer láttuk már egymást olyan helyzetben, amikor a másik valamit elrontott, vagy csak idétlenül vagy ostobán viselkedett.

ClearBear: Nincs nyomás.

Haatepah: Pontosan. Szerintem rajtunk kívül sok alkotóra igaz, hogy akkor dolgozunk a legjobban, ha nem vagyunk túl nagy stressznek kitéve.

ClearBear: Amikor írunk egy dalt, amelynek van egy bizonyos hangulata vagy érzelmi töltete, a testvérem pontosan tudja, hogy milyen érzelmet akarok átadni másoknak, amikor eléneklem. Vagy amikor ő énekel, tudom, hogy mit kell tennem: „Ó, tudom ám, hogy mire gondolsz. Tudom, mit érzel”.

Haatepah: Igen, nagyon könnyen kiegészítjük egymást. Jobban, mint sokan.

A bennszülött ikertestvérek, ClearBear és Haatepah a természettel való viszonyukról beszélnek

„Mi, emberek ugyanazokból a folyadékokból, fémekből és ásványi anyagokból tevődünk össze, mint minden más itt a Földön és az egész világegyetemben. Erről nem szabad megfeledkeznünk.”

ClearBear

Az egységben az erő gondolatát hogyan terjesztitek ki a munkátokra, legyen szó az őslakosok jogaira vagy a környezetvédelemre való figyelemfelhívásról?

ClearBear:
Sokan úgy kezdenek bele az aktivizmusba, hogy akár a tudtukon kívül ott van az a kis tudatalatti késztetés, hogy „szuperaktivista akarok lenni, én leszek a következő nagy hős”. Így azonban semmit sem lehet elérni. Nekünk magunknak alázatosnak kell lennünk, és együtt kell működnünk másokkal, mert csak így lehet változást elérni. Egyedül nem tudjuk megváltoztatni a társadalmat. Együtt kell dolgoznunk másokkal, és hallgatnunk kell a felmenőinkre. Hallgatnunk kell azokra, akik már régóta foglalkoznak ezzel, máskülönben csak az időnket vesztegetjük.

Haatepah: [A törzsünk] tetoválásokkal emlékeztette magát arra, hogy „a közösség az egyén felett áll”. A nők általában az „1-1-1” tetoválást használták: három függőleges vonal az állon, amelynek az a jelentése, hogy értékelem a közösséget, az embereket, azokat, akik támogatnak engem, azokat, akik utat mutattak nekem az életem során, és akár az életemet adnám értük, és bármiben támogatnám őket. Ki kell érdemelni a jogot, hogy valaki ezt a tetoválást viselhesse. A közösség ez egyén felett.

ClearBear: Az énközpontúságot sok különböző őslakos kultúrában az elme betegségének gondolták, és úgy vélték, hogy ez a jellemvonás kapzsisághoz vezet, ami az egón keresztül tönkreteheti a közösséget.

A bennszülött ikertestvérek, ClearBear és Haatepah a természettel való viszonyukról beszélnek

Végezetül van valami, amit ebben az önreflektív, lelassult időszakban megtanultatok, és amit hosszú távon szeretnétek bevezetni a szokásaitokba vagy az életetekbe?

Haatepah:
Talán azt, hogy legyünk türelmesek önmagunkkal. Külön-külön csak egyetlen személy, egyetlen emberi lény vagyunk. Időt kell adnunk magunknak, hogy lélegezzünk, önreflektívek legyünk, és – hadd tegyem hozzá – hogy tiszteljük a Földet. Tartsuk tiszteletben a Földet és az anyatermészetet, mert már évezredek óta ő tart életben mindannyiunkat, mindegy, honnan jövünk.

ClearBear: Zárszóként csak annyit szeretnék mondani, hogy nem a te felelősséged, hogy felvedd a száguldó világ tempóját. Szakíts időt a pihenésre – a pihenés fontos –, foglalkozz az egészségeddel, tiszteld magad, mert akkor nyerheted el mások tiszteletét.

Tudósítás: 2020. július

Eredeti közzététel: 2021. április 22.

Kapcsolódó történetek

A muszlim nők visszakövetelik a képviseletüket

Kultúra

A muszlim nők saját maguk akarják alakítani a másokban róluk élő képet

A Joel és Georgia Palmer testvérek és a Queer Creative közösségük

Kultúra

A queer identitásnak hangot adó testvérpár

Az én kertem: A lány, aki a Föld jövőjéért küzd

Kultúra

Garima Thakur a Föld jövőjéért tüntet

Hazai pálya: Mekdela Maskal arról mesél, milyen volt New York-ból Kaliforniába költözni, hogy megtalálja önmagát

Kultúra

Mekdela Maskal újra kapcsolatba lép önmagával és a történetével a kaliforniai dombokon

A kreatív tizenévesek megváltoztatják a zenét és a modellvilágot

Kultúra

A pár, amely megváltoztatja a zene és a modellszakma világát