Emma Raducanu: A tökéletesség elengedése

Amikor az egész világ tekintete rád szegeződik, úgy érzed, nem hibázhatsz. Emma Raducanu viszont tudja, hogy tökéletesség nem létezik: a valódi fejlődéshez ezt el kell engednie, és fejest kell ugrania az ismeretlenbe.

A legújabb „Min dolgozol?” filmünkben Bromley legjobb profi teniszezőjével, Emma Raducanuval beszélgettünk. Elvitt minket a teniszpályára, ahol életében először játszott, és elmesélte nekünk a legkorábbi emlékeit – már kisgyerekként is tökéletességre törekedett. „Kicsiként is hajszoltam a tökéletességet. Megőrültem, ha nem jó helyre ütöttem a labdát.”

De azóta sok minden történt, és rájött, hogy a cél nem a tökéletesség. A fejlődés felé vezető úton rengeteg csúcsra ér el az ember, de épp ugyanannyi mélypontra is – ez megesik a cél felé haladva. „Biztos, hogy ez a (tökéletességet hajszoló) hozzáállás segített abban, hogy bármilyen eredményt elérjek... (de) az elengedésével sikerült egybeforrasztani a jelenlegi Emmát azzal, aki szeretnék lenni.”

Az első fontosabb teniszeredményét 18 évesen érte el: ő lett a második legfiatalabb játékos, aki valaha megnyerte a US Opent. „A győzelem után mindenki azt várta, hogy ezentúl minden egyes bajnokságot megnyerek.” De Emma tisztában van azzal, hogy a sportban semmire sincs garancia: „Úgy gondolom, ez nem valószínű, mert tökéletesség nem létezik.”

Mindannyiunkkal megesik, hogy úgy érezzük, a legjobbnak kell lennünk valamiben, legyen az sportteljesítmény, tanulmányi eredmény vagy bármilyen más cél. A tökéletesség elengedése viszont azt jelenti, hogy megbékélünk azzal, ha hibázunk, és magabiztosan vállalunk kockázatokat – a pályán és azon kívül is. Hiszen a fejlődés legjobb módja az, ha szembenézünk a dolgokkal. „Ha mindig tökéletes vagy, tökéletesen nézel ki, akkor nem keresed a kihívásokat, a fejlődési lehetőségeket.”