A jövő és az Air: Leo Baker

Mindig az árral szemben

Harminchárom évvel ezelőtt a Nike bemutatta az Air Max látható Air egységét, új mércét felállítva, lezúzva a már létezőket. Ebben a szezonban kiemeljük azokat a sportolókat, művészeket és kihívókat, akik ugyanazt teszik. A jövő és az Air.

A gördeszkázás a fennálló állapotok kérdőre vonásáról szól. De miközben ez a legtökéletesebb sport kellett volna, hogy legyen a gender nonkomformista profi gördeszkás és aktivista Leo Baker számára, a gördeszkás világ kezdetben nem igazán fogadta be a különc gördeszkást. Alkalmazkodás helyett Leo az árral szembemenve magához ragadta valódi identitását. Ez a mozzanat a bajnok gördeszkást az LMBT közösség bajnokává tette.

Leóval beszélgettünk arról, hogy milyen érzés kiközösítve lenni, hűnek maradni önmagadhoz, és arról, hogy lefektette az LMBT közösség alapját a gördeszkázás világában.

Leo Baker: Mindig az elvárásokkal szemben

NIKE: mit jelent számodra az a kifejezés, hogy „árral szemben"?

LEO: Valami szokatlant csinálni. Néhányan egyszerűen csak beleolvadnak a társadalomba, amibe születtek. Másoknak szembemenni az árral az egyetlen módja annak, hogy megtudják kik is ők. Gondolok itt azokra az emberekre, akik elég bátrak ahhoz, hogy hűek maradjanak önmagukhoz, és ne akarjanak megfelelni a társadalom elvárásainak.

NIKE: Gondoltad volna, hogy a sportok közül a gördeszkázás az, ami jobban befogad egy nonkonformista személyt? Hogyan jöttél rá?

LEO: A gördeszkázás gyökerei a mainstream kultúrával szembeni engedetlenségben erednek. Különc, gender nonkonformista személyként erős kapcsolatot érzek ezzel. Számkivetettként létezve a saját szubkultúrámon belül arra kényszerültem, hogy elgondolkodjak, és változtassak. Minél inkább hű maradtam önmagamhoz, annál kevésbé éreztem, hogy ahhoz a dologhoz tartoznék, amit egyébként mindennél jobban szeretek.

Azon találtam magam, hogy magányos vagyok a legismerősebb helyeken. A gördeszkás utazásokon, a gördeszkás parkokban, versenyeken. Még mindig földönkívülinek érzem magam ezeken a helyeken. De vannak hozzám hasonló emberek, akik deszkáznak, nők, különc emberek, akik nemei nem rendeződnek a mainstreamen belül. Én ezekkel az emberekkel szeretek deszkázni. Hozzájuk tudok kapcsolódni.

Leo Baker: Mindig az elvárásokkal szemben
Leo Baker: Mindig az elvárásokkal szemben
Leo Baker: Mindig az elvárásokkal szemben

Amikor azt mondom „menni az árral szemben", akkor azokra az emberekre gondolok, akik elég bátrak ahhoz, hogy hűek maradjanak önmagukhoz, és ne akarjanak megfelelni a társadalom elvárásainak.

Leo Baker
Gördeszkás, művész

NIKE: Milyen értelemben véve küzdöttél, és hogyan jutottál túl azokon a nehézségeken?

LEO: Miután évekig alkalmazkodtam az eladhatóbb, nőiesebb elvárásokhoz, és úgy döntöttem a férfiasságot közvetítem helyette, a gördeszkás karrierem majdnem semmivé vált. Abban az időben nem voltak lehetőségeim, talán 1-2 verseny évente, a férfiak osztályához képest jóval alacsonyabb díjazással. Elvégeztem egy iskolát és teljes munkaidőben dolgoztam grafikusként. Elkezdtem felvenni egy halom utcai felvételt a barátommal, a videós Tyler Smolinskivel, és ebből az anyagból lett egy videó. Nagyon fontos volt számomra, mert kizárólag a gördeszkázás és a művészet iránti szeretetemből született. Rendkívül hálás vagyok, hogy be tudtam mutatni ezt. Beleöntöttem szívem lelkem, és egy csomó emberhez közel került. A hitelesség nagy fegyvertény. A munka kemény, de az eredmény kárpótol.

Leo Baker: Mindig az elvárásokkal szemben

A hitelesség nagy fegyvertény. A munka kemény, de az eredmény kárpótol.

Leo Baker
Gördeszkás, művész

NIKE: Nemrég útjára indítottad az NYCSP-t [NYC Skate Projectet] nőknek, különcöknek, transzneműeknek és gender nonkonformistáknak, hogy együtt deszkázzanak. Mit jelent a „the future is in the Air" az általad igazgatott közösség számára?

LEO: Az NYCSP valami, amit a magunk számára kreáltam. Az álmom az volt, hogy mindenkit bátorítsak arra, hogy alkosson valamit, amihez tartozik, és tartozzon valahova. Az NYCSP nem rendelkezik szabályokkal, leszámítva az egymás felé mutatott szeretetet és tiszteletet. Ezen a helyen pedig megvan a szabadságunk arra, hogy a sebezhetőségen és az önkifejezésen keresztül alkossunk valami nagyot, mert nincs ennél jobb. Az NYCSP az lesz, amivé csak tesszük közösségként, a lehetőségek pedig végtelenek. Itt van a levegőben, a kezünkben.