Harc a befogadásért

Amikor tinédzser volt, Dulce Orihuelát a szülei arra bátorították, hogy keressen magának valami szabadidős tevékenységet. Az úszástól a zumbáig mindent kipróbált, de semmi sem ragadta magával egészen addig, amíg fel nem próbálta apukája bokszkesztyűit.

Dulce azóta profi bokszolóvá vált, ám a legnagyobb küzdelme a ringen kívül, Mexikóváros Tacubaya kerületében zajlik. A TRASO-nál (heti szintű bokszedzéseket a csoportterápiával és oktatási workshopokkal kombináló edzőteremben) dolgozik edzőként, ahol a közösségi erőszak, a forráshiány és a marginalizáció ellen harcol.

„Ha a gyerekeknek rossz kedve van vagy frusztráltnak érzik magukat, kiűzhetik magukból egy zsák püfölésével vagy sparringgal" - mondja Dulce.

Dulce rávette apját, hogy engedje bokszolni, az első edzését követő héten belül pedig már a ringben volt. Ellenfele azzal próbálta megijeszteni, hogy a küzdelem kezdetekor a földre lökte.

„A lány rálépett a lábamra és meglökött, ettől pedig a földre vágódtam" - emlékszik vissza.

Csúnya esés volt, de Dulce felállt, megrázta magát és a csengő megszólaltáig keményen küzdött. Amikor visszatért a saját sarkába, az edzője közölte vele, hogy nyerni fog. A motiváció sikeres volt: kiütéssel nyerte a mérkőzést. Ettől fogva mint kemény harcos szerzett magának hírnevet az edzőteremben. Munkamorálja átragadt a többiekre is, akik elkezdtek rá felfigyelni.

„Mindenki azt kérdezte tőlem, hogy edző akarok-e lenni" - mondta Dulce. „Miután kicsit átrágtam a dolgot, úgy voltam vele, hogy megpróbálom, végül pedig nagyon megszerettem."

Dulce nem azért edzi a gyerekeket a TRASO-nál, hogy bajnoki kaliberű bokszolókká váljanak, hanem hogy elsajátítsák a szükséges eszközöket és önbizalmat ahhoz, hogy bajnokok lehessenek a saját életükben.

Dulce számára a bokszolás alapjai egyben segítenek a jellem, a kitartás és az eltökéltség vonásainak kialakítására, különösen a fiatal lányok esetében.

„Nemcsak a férfiak lehetnek erősek, a lányok is képesek a durva munkák elvégzésére. Már nem a régmúlt időkben élünk."