Lava Loft Dispatch

Vannak helyek, amik nem mindenkinek valók. A Dolomitok nem egy barátságos hely, de a megfelelő felszerelésben nem kell tőle tartani.

A Lava Loft úgy vezetett minket, mint egy szamárfüles térkép: felnéztünk, és láttuk, hogy a „hegy” szó nem elég kifejező, mert ez a tátott szájú fenevad valami egészen más volt. Aztán megérkezett a hideg.

A fagy többször is belemart az arcunkba, de a Lava Loft visszamart: melegen és bevethető állapotban állapotban tartotta a karjainkat és a törzsünket.

Az ösvény hatalmas kidőlt ogrékra emlékeztető sziklák között kanyargott. Összeszorított fogakkal haladtunk, dacolva a széllel. Izzadni kezdtünk, de nem éreztük, mert az aranypelyhekkel ötvözött pehelytöltet elvezette a nedvességet a bőrünkről, mielőtt megtapadt volna, és kipárologtatta. Csak a só maradt, halvány emlékeztetőül az erőfeszítéseinkre.

Felszállt a köd, és kisütött a nap. Mindössze 280 gramm került a hátizsákunkba, zsebünkbe vagy a kalapunk alá. Meg is feledkeztünk róla.

Később, a táborhelyen visszatekintve döbbentünk rá, hogy csupán ez a könnyű, porózus, legyőzhetetlen pehelyréteg választott el minket a végzetünktől.