Időnként mindenkinek ki kell mozdulnia a városból. Pontosan ezt gondolta Keith Charles és a barátai, Kari, Amanda, Cam és Michel’lé is tavaly ősszel. New Yorkból indultak túrára az Adirondack-hegységbe, és alaposan dokumentálták az utat. Lenyűgöző fényképeket és videókat készítettek, és néhány életbölcsességet és mély gondolatot is megosztottak egymással. Az adakozás szellemét követve most ti is részesülhettek mindebből. A természet mindenkit vár.

Mindig városi srác voltam,
legszívesebben a padlón üldögéltem
a túl szűkös lakásunkban,
mindig udvarias voltam
és kerültem a vitákat.
Olyan ritkán mozdultam ki a zöldbe,
hogy mivel semmit sem tudtam róla, fájdalmasan elidegenedtem
az anyatermészettől.

De nem vagyok maga a Természet?
Hogy mondhatja bárki is, hogy nem ez a nevem?
Mi van, ha a tiéd is ez lenne?
Ha megöntöznek minket, kivirágzunk.
Színt kap a bőrünk, mintha itt születtünk volna,
Nem a kórházban, ahol kis szerencsével sikerült kijutnunk
a méhből,
Itt, az ösvényen, akár szerepel a térképen, akár nem,
A ritmusra és az álmokra figyelek, amelyekkel még mindig az adósom a világ,
Amelyeket elvettek tőlünk és az anyáinktól, és az ő anyáiktól és így tovább.

Azért jöttem, amivel a világ tartozik nekem,
Alázatosan.
Tudva azt, hogy bár a nevem a Természet,
Még nem jártam ezen a vidéken.
Remélem, hogy a vidék türelmes lesz velem.
Türelmes, miközben megszitálom a félelmeimet.
Türelmes, miközben megismerjük egymást.
Türelmes, kíváncsi szellemmel.

Itt vagyok, készen arra, hogy úgy lélegezzek, mint még soha
újnak tűnő tüdővel.