....
Nike Soccer
“I’m Addicted To Winning”

Carli Lloyd saját szavaival: „Megszállottan nyerni akarok”

„Mindig is csak egy álmom volt. Már azelőtt álmodtam róla, hogy tudtam volna, mit jelent – a hazámért akartam játszani.”

Beküzdöttem magam az ificsapatba, majd a felnőtt csapatba, és bebetonoztam magam a kezdő 11-be. Aztán felkértek, hogy játsszam a 2007-es és a 2008-as válogatottban, ahol én lőttem a döntő győztes gólját. Aranyérmet szereztem. Otthon felvonulás várt, és egy tűzoltóautó hátulján vittek végig az utcákon. A helyi lapok az „ARANYLÁNY” szalagcímmel cikkeztek rólam. Aztán azt a pillanatot is megélhettem, amikor midez kezd leesni, és már szinte le is nyugszom.

Ami azonban azután történt, azt sosem felejtem el... néhány nappal a felvonulás után a pincehelyiségben edzettem, amikor megláttam, hogy az edzőm, James Galanis mit írt fel a futópad melletti táblára: A GYŐZELEMRE MÁR SENKI SEM EMLÉKSZIK.

“I’m Addicted To Winning”

Ha azt gondolod, hogy ez valami motivációs közhely, akkor nem érted a mi világunkat.

Nem érted a történetemet. Körülbelül egy évvel később a nemzeti válogatott edzőjének neve villant fel a telefonomon. Jó hírre számítottam, de valójában azt akarta közölni, hogy nem újítja meg az amerikai futballválogatottal való szerződésemet. Azt mondta, hogy jobbnak kell lennem. Bizonyítanom kell. Elsírtam magam. Mindaz, amit elértem, mindaz a rengeteg munka... és leírhatom magam? Azonnal felhívtam Jamest, elmeséltem, mi történt, és ő azt mondta, hogy „jó, akkor mostantól 10-szer keményebben dolgozunk. Mélyebbre kell ásnod, és be kell bizonyítanod, hogy nem mész te sehová.” Így is lett, 10-szer keményebben dolgoztunk.

Elkezdtünk dupla napokat csinálni. Ez volt az első ilyen élményem, és KEMÉNY volt! Reggel a technikai edzéssel kezdtük, majd hazamentem pihenni, és este folytattuk a fizikai tréninggel. Így ment ez néhány hétig, amíg el nem mentem a táborba. Ez volt az első táborom a győzelem óta, és emlékszem, hogy az edző nagyon meg volt elégedve. Három nap elteltével azt mondta, hogy fittnek látszom, gyorsan reagálok, úgyhogy megvan a szerződésem a következő évre. Ezért mesélem el ezt a történetet. Az emberek látják a zsinórban lőtt három gólt a 2015-ös bajnokságon, de nem látják, hogy ez mennyi áldozatba, szenvedésbe és kemény munkába került.

“I’m Addicted To Winning”
“I’m Addicted To Winning”

Emlékszem a 2015-ös döntő reggelére. Amikor kimentünk a buszhoz, több amerikai rajongót láttam, mint addig életemben bármikor. Mire kiléptünk a pályára, nem volt bennem félelem, idegesség, kétely. Akartam azt a labdát. Készen álltam. Amikor Megan [Rapinoe] berúgta a labdát, szinte tudatalatt cselekedtem. Már vagy százszor megcsináltam, amikor senki sem látta. Jó nagyot belerúgtam a labdába a lábfejem külső élével. Egyenesen a hálóba ment. Egy-nulla a bajnoki döntőben. Két perccel később... mit is mondhatnék? Az egyik védő elveszítette a labdát a kapu előtt, és valahogy a lábam előtt találtam a labdát. Kettő-nulla a bajnoki döntőben.

Aztán a hosszú rúgás. Kíváncsi vagy, hogy mire gondoltam? Olyan érzés volt, mint amikor gyerekkoromban az edző kigurította az összes labdát a pályára az edzésen, én meg megláttam egyet a középpályán, és azt mondtam magamnak, hogy „Mi lenne, ha megreptetném? Lesz, ami lesz.” Ez alkalommal a saját térfelemen volt a labda, egy-két mozdulatot mentem vele, majd felnéztem, hogy lássam, hol a kapus, és azt gondoltam, „Mi lenne, ha megreptetném? Lesz, ami lesz.” Bement. És ez ráadásul a bajnoki nagydöntőn történt. Ennek már négy éve. Itt vagyok ismét, új küzdelmekre várva.
De őszintén szólva, nem is szeretném másként.


A GYŐZELEMRE MÁR SENKI SEM EMLÉKSZIK.”

“I’m Addicted To Winning”

Álmodj velünk

Álmodj Carlival és az egész amerikai nemzeti válogatottal az idei nyári világtornán a legújabb szurkolói sportruházatukban.