Egy évvel azt követően, hogy tíz év után először nem sikerült bejutni a rájátszásba, a Lakers sikerének teljes felelőssége Kobe vállát nyomta. A 2006-os rájátszás negyedik mérkőzésén a Suns ellen Kobe hosszabbítást harcolt ki az utolsó másodpercben elért két pontos ziccerrel, ám 6,1 másodperccel a meccs vége előtt a Lakers ismét egy pontos hátrányban volt. Kobe az utolsó pillanatban a jobb oldalon megindulva és két védőt légi csatában legyőzve szerezte meg a győzelmet. A teljesítménye tökéletes szimbóluma volt annak, hogy ő a sztárok városának legnagyobb csillaga, és egyben örökre beírta magát a csapat történetében, hogy aztán később további fejelthetetlen pillanatokat szerezzen a drukkereknek.

Mielőtt az NBA játékosává vált volna, Dr. J bámulatos tehetsége gyakorlatilag ismeretlen volt a világ számára: csak a Harlem pályáin tudtak róla. Mindezt azonban az 1980-as döntő negyedik mérkőzésén egyetlen olajozott mozdulattal sikerült megváltoztatnia. A kosárra törve először a magasba emelte a labdát az egyik kezével, könnyedén becsapva a Lakers védőit, hogy aztán a gyűrű alatt átvíve a palánkról szerezzen pontot. Bár Dr. J és a Sixers nem nyerte meg a sorozatot, a mozdulata a harlemi kosaras stílus legendás szépségét és menőségét csempészte be az NBA-be.

A Pistons 1990 utáni első bajnoki címéért küzdve Rasheed saját kezébe vette a dolgokat a 2004-es döntő negyedik mérkőzésén a Palace-ben. Miután a harmadik negyed közepén bekapott egy durva könyökölést, a szenvedélye és a dühe totális uralmat hozott a pályán. Kemény munkával hódította vissza a bajnoki címet Detroit számára, gyilkos játéka pedig egyrészt ismét beírta az AF1-et a játék történetébe, másrészt elegáns, kemény és kifinomult játékstílusának szinonimájává vált.

A 2014-es döntő a veterán Spurs és a csak sztárokból álló Heat csatájának ígérkezett, de a San Antonio végül Kawhi Leonard váratlanul ihletett, átszellemült játékának köszönhetően lett bajnok. A 3. mérkőzésen 29 pontot szórt, és ezzel olyan előnyhöz juttatta a Spurst, amellyel végül sikerült megszerezniük a végső győzelmet. Kawhi a döntő MPV-je lett, és a teljesítményével átvette a stafétabotot: egyértelművé vált, hogy fényes jövő vár rá a Spurs következő generációjának arcaként.

Tizenegyszeres NBA-bajnokként Bill Russell karrierje tele volt fényes diadalokkal és dicsőséggel, ám semmi sem jelzi jobban a nagyságát az 1962-as döntő hetedik mérkőzésén a hosszabbításban elért győzelemnél, amelyhez 30 ponttal és 40 lepattanóval járult hozzá. Ezzel a Bostont egymás utáni negyedik bajnok címét nyerte meg és a következő években uralta a ligát, Russell pedig, a meccs legjobb játékosa, halhatatlanná tette a Chuck Taylort, a sportág legjobb és legjellegzetesebb kosaras cipőjét.

Két egymást követő NBA-bajnoki cím után a Bulls a mesterhármas küszöbén állt. Az 1993-as döntő második mérkőzésén meghatározó teljesítményt nyújtva Pippen a 12. olyan játékos lett a döntők történetében, aki tripla duplát ért el. Az estét azzal koronázta meg, hogy blokkolt egy hárompontost, ami egyenlítéshez is vezethetett volna: mivel azonban a második meccset is a Bulls nyert meg, végül az övék lett a bajnoki cím. Mivel Jordan visszavonult a szezon végén, Pippen döntőbeli teljesítménye azt jelezte a Chicago számára, hogy egyedül is képes sztárrá válni, és képes lesz átvenni a Bulls vezetőjének szerepét.

Ray Allen hárompontosának és a csodának nincs köze egymáshoz, mégis őrült ötletnek tűnt, amikor a sarokba manőverezte magát a 2013-as döntő hatodik mérkőzésén, mindössze néhány másodperccel a vége előtt. Allen, a hajszálpontos dobások mestere, egész életében erre készült: a triplája megfordította a sorozat trendjét, a Heat egymás után kétszer is bajnok lett, rá pedig örökké megváltóként fognak emlékezni a szurkolók Miamiban.

Az 1984-es döntőben a Lakers 2:1 arányban vezetett a Boston Celtics előtt, és a Celticsnek inspirációra volt szüksége. Kurt Rambis, a Lakers játékosa zsákolásra tört, Kevin McHale pedig durva szabálytalanságot követett el ellene. Rambis a padlón feküdt, a két csapat pedig egymásnak esett. A Lakersnél sokan ezt az esetet okolták azért, hogy elvesztették a meccset és a bajnokságot, McHale húzása miatt a győzelem helyett inkább a bosszúra koncentráltak, és kezdetét vette a kelet és a nyugat hosszú időn át tartó szembenállása. McHale kemény belemenése egyben azt is jelezte, hogy amikor a bajnoki cím a tét, egyetlen kosár megszerzése sem könnyű.

Miután 1971-ben és 1975-ben is a vesztes oldalon játszott az NBA döntőjében, 1978-ban, a Seattle Supersonics ellen Wes Unseld készen állt arra, hogy változtasson a történelem menetén. A döntő feszült és kiegyenlített küzdelmet hozott, a döntés pedig a hetedik, seattle-i meccsen született meg. A győzelemben kulcsszerepet játszott Unseld két szabad dobása a játék vége fele: így születhetett meg a Washington első bajnoki címe. Bár a sorozatban mindössze 9 pont és 11,7 lepattanó volt az átlaga, Unseld veterán nyugalma és a pályán mutatott megbízható teljesítménye végül a döntő legjobb játékosává avatta, és bebiztosította a helyét a sportág legjobbjai között.

Miután 1982-ben elveszítették a döntőt a Lakers ellen, a Sixers nagyot húzott a megosztó, de kiváló Moses Malone szerződtetésével. Merészen már a rájátszás kezdetén kijelentette, hogy a Philly lesz a bajnok, mégpedig úgy, hogy „négy, négy, négy” arányban diadalmaskodnak. Miután négy meccsen legyőzték a Knickst, és öt mérkőzésen a Buckst, Malone 24 pontos és 23 lepattanós teljesítménye a Lakers elleni negyedik meccsen hozzásegítette a Sixerst harmadik NBA bajnoki címe megszerzéséhez. Amikor a Philly a magasba emelte a kupát, Malone, aki az AF1-et a pályán viselő „eredeti hat” egyike volt, „négy, öt, négy”-re módosította híres jóslatát. A bajnok kijelentését még hosszú évekig emlegették a városban.

Mindössze fél évvel azután, hogy elsőként választották ki a 2011-es igazolásnál, Maya Moore első WNBA bajnoki címének kapujában találta magát. A 2011-es döntő harmadik meccsén a játékidő vége felé dobott hárompontosával biztosította be a Lynx első bajnoki címét. A teljesítménye üstökösszerű felemelkedésének megtestesítője lett, és azt is megmutatta, milyen nagyság jellemzi mentálisan a döntő pillanatokban.

A keleti konferencia 2007-es döntőjének 5. meccsén már csak 6 perc 5 másodperc volt hátra, amikor LeBron sebességet váltott, és korábban soha nem látott módon uralta le a mérkőzést. A csapata utolsó 30 pontjából 29-et szerzett meg, beleértve a hosszabbítás mind a 18 pontját, gyakorlatilag egyedül juttatva be a csapatát első NBA-döntőjébe. LeBron Soldier 1 cipőjét kifejezetten az ehhez hasonló rájátszásbeli csatákhoz tervezték, és az aznapi játéka először adott ízelítőt a világnak a karrierjéből, amelyet a meccsek menetét megváltoztató teljesítmények jellemeztek.

A nyugati konferencia döntőjének hatodik meccsén KD 34 pontot szórt és 14 lepattanót szerzett, amivel sikerült ledolgozni a félidő 18 pontos hátrányát, és életében először szerepelhetett a döntőben. Miután lelépték a bajnoki címvédő Maverickst és a Kobe vezette Lakerst, KD és a Thunder 4:2 arányban diadalmaskodott a veterán Spurs ellen, ami azt jelentette, hogy azt a három csapatot sikerült legyőzniük, akik az előző 13 évben a nyugatot képviselték a döntőkben. Bár a végső győzelmet LeBron és a Heat szerezte meg, KD-nek a rájátszásban mutatott teljesítménye megmutatta, hogy a sportág legnagyobbjai közé tartozik, és a tapasztalat felbecsülhetetlen értékűnek bizonyult az öt évvel későbbi döntőben.

ARANYALAP

AIR FORCE 270

Vannak az All-Stars gála szereplői, az MPV-k, a halhatatlanok csarnokába bekerülők, és persze ott vannak a bajnokok, akik a magasba emelhetik a sportág legfontosabb trófeáját. A legendás, 24 karátos arannyal bevont kupa olyan címet jelent, amelynek a megszerzése mindennél fontosabb a játékosok számára. Az „aranyalap” ihletője a Larry O'Brien bajnoki trófea volt, és a kiválóságnak azt a szintjét ünnepli, amely az NBA bajnokait jellemzi