AMI A DIZÁJN MÖGÖTT REJLIK

Néhány sportcipő meghaladja a teljesítményre összpontosító gyökereit, és kulturális jelenséggé válik. Az 1998-ban kiadott Nike Air Max Plus egy ilyen cipő.

Az Air Max dinasztia ezen egyedi darabja meghatározta azt a korszakot, amelyben debütált, ahogy az utána következőket is. A világ valamely részén szünet nélkül több mint két évtizede kapható, valamint több száz színárnyalatban és különböző kialakításokban jelent már meg, beleértve a bőr változatokat, az Ultra átalakításokat és a belebújós verziókat is. Az Air Max Plus legfőbb elismerése azonban a nem hivatalos újramárkázás volt, ugyanis a cipő egyes területeken inkább „Tn” néven ismert, ahol a két betű a Tuned Air debütálását képviseli, és a becenév mára általánosan elterjedt az utcai cipők terén.

Míg a sziluett kultuszstátusza jól ismert, eredete kevésbé megalapozott. Az iparág veteránja, Sean McDowell által tervezett cipő egy szokatlan esztétikai hatást kombinál három soha nem alkalmazott gyártási technikával. Lentebb McDowell megosztja emlékeit a klasszikus futócipő létrehozásával kapcsolatban.

McDowell – habár ezt akkor még nem tudta – már azelőtt elkezdte kigondolni az Air Max Plus cipőt, hogy a Nike-nál ilyen szerepet kapott.

„Lógtam a floridai strandokon, és csak gondolkoztam és rajzolgattam — az volt az egyik leginkább kreatív időszakom” – emlékszik vissza egy nyaralásra, amelyet a munkahelyváltása alatt a barátaival töltött el. „Egyik este naplementekor a kék ég kezdett sötétkékre változni, a pálmafákat pedig fújta a szél.”

A hely szépsége nyomán szabadjára engedte a fantáziáját. „Levázoltam, és azt gondoltam magamban, hogy ez jól mutatna egy cipő oldalpanelén, mintha a pálmafák fognák le a lábat” – mondja, miközben elraktározza a gondolatot későbbre.

Röviddel azután, hogy 1997-ben elkezdett a Nike-nál dolgozni, McDowell azonnal vállalta a kihívást, hogy egy új futócipőt hozzon létre (ezzel teljesítve az akkor induló projektet a Foot Locker számára). Az új cipő innovatív Max Air párnázással készült – a technológiát két ellentétes félteke egyesítésével fejlesztették tovább. Az új párnázás a Sky Air munkanevet kapta, majd több mint 15 potenciális cipővázlatot mutattak be a megrendelőnek, de egyelőre egyikre sem bólintottak rá.

„Amint meghallottam a „sky” nevet, azt gondoltam, hogy te jó ég, most láttam ezt a csodálatos égboltot Floridában” – mondja McDowell, aki ekkor ismét a vázlatfüzetéhez fordult. „Rajzoltam egy naplementét. Csináltam egy kék verziót. Majd egy lilát. Kipróbáltam pár különböző színt és égboltot. Egyes pálmafák műszakiasabbra vagy nagyon mértanira sikerültek, mások pedig hullámoztak.”

Az Air Max Plus egy másik kulcsfontosságú jellemzőjét pedig a bálnák ihlették. „A szár egy módosított bálnafarok” – mondja McDowell. „A víz alól előbukkanó farok olyan ikonikus.”

McDowell tapasztalatának hiánya a cégnél kulcsfontosságú volt az Air Max Plus cipő megkülönböztető Swoosh mintájának megalkotásában. Soha nem rajzolt még Swoosh logót korábban, így nem állt rendelkezésére sablon. „Ekkor még senki sem adott útmutatást, mert ez még az első pár nap alatt történt” – mondja. „Az alakja kicsit furcsára sikerült, ráadásul belülre raktam a határvonalat, pedig a márka szinte minden irányelve szerint kívülre kell kerülnie.”

Az volt a legfontosabb, amit a cipő viselője látott: „Nagy hangsúlyt fektettem a felülnézetre” – mondja McDowell. „A pálmafák jól néztek ki a középső és oldalsó részeken, de ahogy a felsőrészhez csatlakoztak, furcsának tűnt, hogy egyenes vonal köti őket össze, úgyhogy elgondolkoztam rajta, hogy tehetném ezt kicsit érdekesebbé?”

Tekintettel arra, hogy az Air Max Plus milyen döbbenetes befolyással volt a divatra, könnyű elfelejteni, hogy eredetileg futásra tervezték. McDowell célja az volt, hogy minél több teljesítményt segítő funkciót építsen be, beleértve az elülső részen végigfutó rugalmas barázdákat és a Nike bevált módszerei alapján készült külső talpat. „Mára ugyan rendkívül népszerű utcai cipővé vált, de a súlya nincs 340 gramm. Poliuretán cipőhöz képest nagyon könnyűnek számított — különösen akkoriban” – mondja McDowell.

Lelkes sportolóként Sean megértette, hogy ha szembemegy a hagyományokkal, új funkcionalitást hozhat létre. „Futóként nőttem fel, és azt tanultam, hogy mindig a forgalommal szemben kell futni, hogy lássanak az autók. Így elkezdtem azon gondolkozni, hogy milyen furcsa is az, hogy mindig a cipők hátuljára kerül a fényvisszaverő dizájnelem, miközben a cipő egészén szükség lenne rá” – mondja. „Végül olyan fényvisszaverő sávokat helyeztem el a cipőn, amelyek egészen a lábujjhegyig, a felsőrészig és a cipőnyelvig érnek.”

A részletek iránti elkötelezettsége kiterjed a megkülönböztető külső talpra. „Kiemeltem a gumiban lévő különböző féltekéket, mert nem igazán lehetett őket látni a középső részen, így nem volt egyértelmű, hogy új technológiáról van szó” – magyarázza. McDowell végül színekkel hívta fel a figyelmet a belül lévő Tuned Airre, emellett pálmafákat idéző csíkokat és a Tn logót is megjelenítette a merevítőn. „Ezek a vonalak a légbetétre mutattak, kiemelve, hogy az egy menő dolog” – mondja.

Napjainkban az Air Max Plus egyet jelent a Tn Air logójával, de akkoriban a hatszögletű márkajelzés meglepetés volt McDowellnek, aki egy hetet töltött a vázlatok elkészítésével, és úgy érezte, mintha minden szépen kezdene összeállni. „Nem tudtam, hova kellene raknunk, de azt mondták, hogy ez nagyon fontos, és feltűnően kell megjeleníteni.”

McDowell munkahelyek közti szünete szintén kritikus volt a tervező azon döntésében, hogy szakít a hagyományos színskálákkal. Elképzelte, hogy egy éjszakából nappalba nyúló történetet mesél az Air Max Plus tagjainak bemutató triójához. „Nem volt színekkel foglalkozó szakemberünk, így az első három cipő kiemelkedő szerepet tölt be a történetben” – mondja. „Az első cipő szürkületre emlékeztető színű volt, a második szinte teljesen fekete egy kis piros színnel [a Jordan XIII fényvisszaverő hálóját használták], az égbolton lévő csillagokat ábrázolva, a harmadik pedig élénk narancssárga és sárga színt kapott, a másnap reggeli napfelkeltét idézve.”

Az Air Max Plus több szempontból is bizonyítottan első volt, kezdve azzal, hogy ez a cipő mutatta be elsőként a feltűnő szublimált felületkezelést.

Míg a vázlatai erősen képzeletbeliek voltak, McDowell emlékszik rá, hogy milyen optimista volt a megalkotásukkal kapcsolatban. „Megrajzoltam a színek közti átmenetet, és mindenki azt mondta, hogy soha nem fogom tudni kivitelezni, mert ilyen anyagot sosem találok. Én pedig azt válaszoltam, hogy majd szublimáljuk” – emlékszik vissza. De még ilyet senki sem csinált korábban.

Emlékezve fiatalkorának Nike Flame spike futócipőjére (az 1980-as évek elejéről ismert kultikus klasszikus Omega Flame cipő testvére), amely tűzre hasonlító színátmenetet jelenít meg, a tervező úgy érezte, hogy a felületkezelés lehetséges. „A ruházatnál már használták ezt a megoldást, úgyhogy azt gondoltam, hogy nem lehet nehéz” – mondja McDowell. A leghalványabb kékkel kezdték, majd sötétebb kéket nyomtattak rá. „Az első mintadarab tökéletes volt” – mondja.

Míg a cipő gyártási szempontból lehetségesnek bizonyult, még mindig szükség volt a kiskereskedő társ jóváhagyására. Miután McDowell több értekezleten is részt vett a jövőbeni NIKE, Inc. elnöke és vezérigazgatója, Mark Parker mellett, a Foot Locker egyik igazgatója szokatlan piackutatási kísérletet javasolt: tegyék polcra a cipőt a boltban éppen akkor, amikor az iskolában kicsengetnek, és lássák, mi történik.

„Öt-tíz perccel később körülbelül 10 gyerek tapadt rá a cipőre, azt kérdezgetve, hogy mi ez, és hogy szerezhetem meg?” – emlékszik vissza McDowell. „A munkatársak csak a vállukat vonogatták, hogy ilyet még sosem láttak, nem tudják, mennyibe fog kerülni, nem tudják, honnan származik, közben a gyerekek csak úgy futottak utána, hogy szeretnék megvásárolni. Szinte őrjöngtek. Sugároztam a boldogságtól.”

Ettől kezdve a cipő szinte azonnali nemzetközi népszerűségre tett szert. Bár McDowell már az elején felismerte a cipő iránti rajongás lehetőségét, a sziluett iránti elkötelezettség egyik példája különösen élénken él az emlékezetében. „Láttam valakit, aki az egész lábfejét kitetováltatta a Tuned Air mintájával. A láfej alső részén volt a külső talpat mintázata, oldalt a csíkok és a Swoosh logó, a többi része pedig tiszta fekete volt egészen a sarokig, ahol a Tn logó szerepelt. Őrületes volt.”

Két évtized telt el, mióta a Nike Air Max Plus a polcokra került, a McDowell által felidézett rajongás pedig ez idő alatt hullámhegyeket és -völgyeket is látott. A sziluett továbbra is New York kedvenc kultuszcipője, míg időről-időre felbukkan a mainstream kultúrában is. Párizsban és Londonban igazi alapdarab. A világ túlsó végén, Melbourne-ben és Sydney-ben pedig regionálisan kiadott exkluzív színskálák folyamatos áramlását élvezhetik a rajongók.

Annak ellenére, hogy nyilvánvalóan technikai jellegű, a Tn rajongói számára a cipő egyetlen egyszerű jelentéssel bír: Klasszikus.

Ez a történet eredetileg a NikeNews-on jelent meg 2017 decemberében.