Ugrás a fő tartalomra
  • Súgó

AMI A DIZÁJN MÖGÖTT REJLIK

AZ 1 VISSZATÉR

1987-ben az Air Max 1 örökre megváltoztatta a cipők világát. A Tinker Hatfield által tervezett ikon a látható Air Max párnázás színre lépésével láthatóvá tette a láthatatlant. Az évek során, ahogy a bemutatkozó Air Max sokak szívébe belopta magát, a dizájnt továbbfejlesztették és némiképp módosították a nagyobb kényelem érdekében, egyúttal a mindennapi, laza viselet igényeinek is megfelelve.

Video Player is loading.
Current Time 0:00
Duration 0:00
Loaded: 0%
Stream Type LIVE
Remaining Time 0:00
 
1x
    • Chapters
    • descriptions off, selected
    • captions and subtitles off, selected

      Amíg folyamatos változtatások és fejlesztések zajlottak, a világ Air Max szakértői sóvárogni kezdtek a „fénykori” formavilág után, amely a ’90-es évek végén és a 2000-es évek elején volt népszerű. Mivel ideje volt eldönteni, hogyan ünnepeljük méltó módon az Air Max 1 30. évfordulóját, a Nike Sportswear cipőtervező csapata elhatározta, hogy a közkedvelt vonalvezetéshez térnek vissza.

      Számos belső, kölcsönös párbeszéd után és a sportcipőkért rajongó közösség javaslatainak figyelembe vételével a csapat úgy döntött, hogy a forma és a vonalvezetés szempontjából a 2004-es „Urawa” Air Max 1 cipőt tekinti majd etalonnak. Egyértelmű volt, hogy a 2004-ben megjelent modell ideális támasztással, lábujj-kialakítással és sarokütközővel rendelkezik. A tervező csapat számára ez a három dolog jelentette a legfőbb szempontot, mivel az egész projekt a végletekbe menő részletességgel zajlott, hogy biztosan minden a legtökéletesebb legyen.

      Az eredeti modellre koncentráló csapat gondosan ügyelt a részletekre, és az 1987-ben bemutatkozó Air Max néhány jellegzetes jegye előtt is tisztelegni akart. A lábujjtér hálójától a háromrészes cipőnyelvig és a lapos fűzőkig az újraalkotott Air Max 1 cipőt számos olyan részlet jellemzi, amelyeket a három évtizeddel ezelőtt a kezdetet jelentő Air Max megjelenése óta nem lehetett látni.

      A mostanra befejeződött és a nagyközönség számára nyilvánossá váló teljes újraalkotási projekt kihívásokkal és élményekkel teli folyamatnak bizonyult, amelynek során egyetlen dolog jelentette a hajtóerőt: az emberek véleménye.

      Kapcsolódó információ