Hullámhatás

Sofia még csak 14 éves, de máris érzi, hogy milyen változások mennek végbe a női foci világában.

Miközben a csapattársaival a brazíliai São Pauló-i futballklubjuk öltözőjében üldögélve beszélgettünk a tavaly nyári tornáról, amelyet hazájának nemzeti televíziója most először közvetített.

„Nem is tudom, mit mondjak. Csodálatos dolog volt” – kezdi Sofia. „Voltak, akik nem is tudták, mi az [a női foci]. »Mi, a nők fociznak? Ugyan már!« Aztán mindenki egyre jobban megismerkedett vele.”

Fokozott láthatóság

Nem volt könnyű az odáig vezető út, de a tavaly nyári franciaországi torna változást hozott. Nekik és sok más lánynak egyfajta fordulópont volt, sorsdöntő pillanat, amely változáshullámot indíthat el – vagy talán már el is indított – a női foci fejlődésében. Rekord számú – több mint egymilliárd – néző követte a mérkőzéseket világszerte, és a lendület nem látszik lankadni.

A tornát követő hónapokban növekedett az átlagnézőszám a női profi ligákban, ráadásul féltucatnyi női nemzetközi és klubmérkőzés közönségrekordot döntött. Az egyik ilyen mérkőzésre november 16-án São Paulóban került sor, amikor is a Corinthians csapata 28 862 néző előtt játszott a férfiak stadionjában, ami szintén első alkalom volt a női foci történetében. Ott ült a lelátókon Sofia, Gabi és Nicoly is, és látták, ahogy akkora tömeg gyűlik össze a meccsen, amekkora általában csak a férfimérkőzések kiváltsága.

28 862 

CORINTHIANS – SÃO PAULO

28 862

CORINTHIANS – SÃO PAULO

Arena Corinthians, São Paulo, november 16.

25 218

Augusztus 11.
Portland Thorns – North Carolina Courage
Providence Park, Portland

49 504

August 29.
USA – Portugália
Lincoln Financial Field, Philadelphia

77 768

November 9.
Anglia – Németország
Wembley, London

20 029

November 9.
Ausztrália – Chile
Bankwest Stadium, Sydney

30 661

November 9.
Lyon – Paris Saint-Germain
Groupama Stadium, Lyon

38 262

November 17.
Tottenham – Arsenal
Tottenham Hotspur Stadium, London

Mit jelent mindez Sofia és csapattársai számára? Elsősorban elfogadást.

„Az emberek nézték a meccseket, és azt mondták, »nahát, a nők is képesek olyan szinten focizni, mint a férfiak«” – mondja Nicoly, a Pelado Real 12 éves kapusa.

Természetesen sok egyéb probléma ezzel még nem oldódott meg, mint például az esélyegyenlőség vagy a finanszírozás, amelyek orvosolása nélkül a női foci nem fejlődhet. Ugyanakkor a láthatóság egy erőteljes eszköz, amely messzire képes nyúlni, és máris elkezdte megváltoztatni a női futball megítélését.

A változás otthon kezdődik

Sofia és csapattársai, Gabi és Nicoly nagyon is tisztában vannak azokkal a kihívásokkal, amelyekkel a focizni vágyó vagy focirajongó lányoknak szembe kell nézniük. Első kézből tapasztalhatták meg ezeket, például amikor lementek a parkba játszani, és csak fiúk és férfiak voltak a pályán, vagy amikor furcsán néztek rájuk, és azt kérdezték tőlük, hogy „fiúk vagytok, vagy mi?” A lányok végül beléptek a Pelado Real futballklubba, amely São Paulo egyetlen privát klubja csak lányok számára.

Júlia Vergueiro, a Pelado Real alapítója szerint Brazíliában a szülők gondolkodásmódján kell elsősorban változtatni. Gyakran a család jelenti a legnagyobb akadályt a sportolni vágyó lányok előtt, mélyen gyökerezik ugyanis a hagyománya annak, hogy a kisfiúk focilabdát, a lányok pedig babát kapnak. Júlia azt vette észre, hogy pusztán azzal, hogy közvetítették a női focimeccseket, változni látszik ez a gondolkodásmód.

„Korábban, amikor a szülők még azt gondolták, hogy az ő lányuk az egyetlen, aki focizni akar, ezt nem szívesen osztották meg másokkal” – mondja Júlia. „Most azonban arról megy a diskurzus a munkahelyen, hogy »Láttad Andressa gólját? Láttad, micsoda cselt csinált?«. Így már sokkal büszkébben teszik hozzá, hogy »Igen, az én lányom is focizik, és olyan szeretne lenni, mint Andressa!«”

Nicoly, Sofia, Gabi és Júlia

1/2

Júlia 2011-ben indította el a Pelado Real klubot, miközben még egy bankban dolgozott, 2013-tól pedig már a klub a fő állása (szülei aggodalmaskodása ellenére, akik a női focit nem tartották annyira jövedelmezőnek vagy stabilnak, mint a bankszektort). Az, hogy most már láthatjuk a profi női focistákat a TV-ben, azt jelenti, hogy Júlia mostani játékosai már álmodhatnak arról, hogy a brazil válogatottban vagy nagy nemzetközi klubcsapatokban játszanak, ráadásul ebben az álomban egyre több lány osztozik. Júlia azt meséli, hogy a tavaly nyári torna utáni hónapokban megduplázódott a klubba jelentkezők száma. A Pelado Real hamarosan São Paulo egyéb helyszínein is nyit majd klubot.

„Számomra az egyik legnyilvánvalóbb jele a változásnak az, ha összehasonlítjuk, hogy kik voltak az én fociidoljaim gyerekkoromban” – mondja Júlia. „Ha valaki megkérdezte tőlem akkoriban, hogy ki inspirál arra, hogy focizzak, biztos, hogy az egyik férfijátékost említettem meg. Ha viszont ma feltesszük ugyanezt a kérdést a Pelado Real lányainak, Andressa Alves vagy Adriana nevét fogják rávágni.”

Andressa Alves

Adriana Leal da Silva

A futball jövője

Az olyan játékosok, mint Andressa és Adriana, végigjárták már a küzdelmet, és örülnek annak, hogy szerepükkel változást inspirálnak. Csatlakoznak ahhoz a vélekedéshez, hogy Brazíliában és más országokban is megindult a változás tavaly nyár óta. Mindkét játékos kettős szerepet tölt be mind a brazil válogatottban, mind klubjaikban, az AS Roma (amelynek női részlege még csak második szezonjában jár) és a Corinthians csapatában.

„Azt gondolom, hogy a történetem segít a mai lányoknak hinni az álmaikban, hogy egy napon Európában játszhassanak” – mondja Andressa, aki Brazília első női focistájaként csatlakozott az FC Barcelona csapatához. „A legfőbb célom, hogy minden klubban, amelynek a tagja vagyok, hátrahagyjak valamit az örökségemből, hogy ezzel kinyissam magam után az ajtót az utánam következő lányok számára.”

Vajon hová vezet ez a mostani lendület és változáshullám? Andressa azt tanácsolja, hogy nézzük és szurkoljunk a női focinak.

„A női foci természetesen egész más, mint a férfi, de nem kevésbé érdekes vagy szép látvány” – vallja. „Sokan, különösen Brazíliában semmit sem tudnak a női fociról, csak ítélkeznek. Azt javaslom mindenkinek, hogy hagyja abba a kritizálást, és kezdje nézni.”

Gabi, Nicoly és Sofia készen állnak rá, hogy átvegyék a stafétát.

„Az emberek végre látták a profi női focistákat játszani, és majd nemsokára látnak minket is játszani, és rájönnek, hogy a női futballnak nagy jövője van” – mondja Nicoly.

Sofia pedig hozzáteszi: „Mi vagyunk a jövő. Mi vagyunk, akik harcolnak a jövőért.”