Bemutatjuk Gui-t

„Gyerekkorom óta megőrülök a futballért” – mondja Gui, aki gyakran rúgja a bőrt São Paulo aszfaltpályáin, és sokszor vesz részt rögtönzött utcai focimeccseken. „Gyerekként szinte mindig nálam volt a labda, vele aludtam. A házban a bútorok mellett cselezgettem, amiért az apám nagyon haragudott” – meséli nevetve.

„Mindenhová magammal vittem a labdát. Az emberek bolondnak tartottak, mert gyakran mentem haza koszosan.”

Gui S.,
São Paulo, Brazília

Gui nagyon komolyan veszi a futballt: amellett, hogy az akadémiai csapattal edz, és a városi bajnokságokban játszik, tudatosan keresi az utcai meccseket, ahol nagy hangsúlyt kap a kreativitás és a kapcsolatépítés. „Keresünk egy zsákutcát, improvizálunk és játszunk – magyarázza. – Játék után mindig leülünk és beszélgetünk, mielőtt hazamennénk. Megbeszéljük az élet dolgait.”

„A futball nemcsak a sportról szól. Összehozza a barátokat, és boldoggá tesz.”

Gui számára az utcai foci az önkifejezés és a tanulás színtere. „Szinte olyan, mint egy terápia” – mondja, és mindent felsorol, amelyre a kötetlen, nyitott mérkőzések tanítják: beszél a tiszteletről, a tartásról és a megbocsátásról. „Az utcai foci elfeledteti velem a problémákat, segít kizökkenteni a mindennapokból” – teszi hozzá.

Az utcai foci az olyan készségeket is tökéletesíti, amelyek nem tanulhatók edzőtől, ilyen például a Phantom Vision 2 IC modellt ihlető mozgékonyság és precizitás. „Mindazt, amit az utcán elsajátítunk, magunkkal visszük a futsalpályára vagy a gyepre, és ott is megcsináljuk. Mert élvezzük és mert csodálatos” – vallja Gui.