....
Nike Soccer
Get To Know Khadija ‘Bunny’ Shaw

Ismerd meg

Khadija „Bunny” Shaw

Gyerekkoromban láttam, ahogy a fiúk fociznak az utcán, és kíváncsi voltam, hogy mi olyan különleges ebben a sportban. Egy nap megkértem az apukámat, hogy vegyen nekem egy labdát, de az anyunak ne szóljon. Mindig eldugtam a labdát, amikor az anyukám a közelben volt, és amikor elment otthonról, elővettem, és számtalanszor játszottam vele. Egy nap azt mondtam neki, hogy „anyu, imádom ezt a sportot, és nagyon szeretnék játszani”. Felhívta a figyelmem, hogy itt [Jamaicában] még nincs meg erre a lehetőség. Erre azt feleltem, hogy „anya, sosem tudhatod – talán én leszek az, aki változtat a helyzeten”. Amikor főiskolai ösztöndíjat kaptam, miután láttak játszani a jamaicai nemzeti válogatottban, akkor már ő is látta, hogy nem a levegőbe beszélek.

NÉHÁNY ADAT

Kor: 22 év

Szülőváros: Spanish Town, Jamaica

Iskola: Tennessee Egyetem

Poszt: Csatár

Cipő: Mercurial Vapor

Kedvenc sportolója: Serena Williams

Kedvenc jamaicai étele: jamaicai stílusú pácolt csirke

Get To Know Khadija ‘Bunny’ Shaw

KÉRDÉSEK ÉS VÁLASZOK

Hogyan kezdtél el focizni?

Gyerekkoromban láttam, ahogy a fiúk fociznak az utcán, és kíváncsi voltam, hogy mi olyan különleges ebben a sportban. Egy nap megkértem az apukámat, hogy vegyen nekem egy labdát, de az anyunak ne szóljon. Mindig eldugtam a labdát, amikor az anyukám a közelben volt, és amikor elment otthonról, elővettem, és számtalanszor játszottam vele. Egy nap azt mondtam neki, hogy „anyu, imádom ezt a sportot, és nagyon szeretnék játszani”. Felhívta a figyelmem, hogy itt [Jamaicában] még nincs meg erre a lehetőség. Erre azt feleltem, hogy „anya, sosem tudhatod – talán én leszek az, aki változtat a helyzeten”. Amikor főiskolai ösztöndíjat kaptam, miután láttak játszani a jamaicai nemzeti válogatottban, akkor már ő is látta, hogy nem a levegőbe beszélek.

Hogyan alakult a futball azóta Jamaicában? Mit látsz, amikor hazatérsz?

Az otthoni közösségemből néhány gyerek ott volt a kvalifikáció utolsó körén – fiatal lányok és fiúk, akik igazán szeretnének focizni, és kíváncsiak arra, hogy milyen a futball az egyik legmagasabb szinten. Miután megnyertük a bajnokságot, odamentünk hozzájuk beszélgetni. Nagy mosoly volt az arcukon, és igazán boldogok voltak. Megöleltek bennünket, és azt mondták, hogy „nagyon büszkék vagyunk rátok. Csak így tovább, mert amit csináltok, az mindannyiunkat inspirál.” Azzal, hogy a kvalifikáción bejutottunk a franciaországi versenyre, még nagyobb lépést tettünk afelé, hogy lássuk, mi lesz majd a jamaicai futball és sport jövőjével.

Mit jelent a számodra, hogy Jamaica bejutott a tornára?

Egy álmom vált valóra. Ez nem csak Jamaica, hanem az egész karibi térség szemét is felnyitja, mert ha mi képesek vagyunk erre, akkor más országok is meg tudják csinálni. Innen már csak felfelé van, mert ha valaki egyszer kijut erre a versenyre, tapasztalatot és lehetőséget szerez. Sokan kérdezik, hogy milyen érzés volt, amikor kvalifikáltunk – nincsenek is rá szavaim. Csak térdre rogytam a pályán, és az járt a fejemben, hogy „Mi ez? Tényleg megcsináltam?” Mostantól kezdve az életem végéig minden nap henceghetek vele és beszélhetek róla.

Hogy érzed, a sportban játszott szereped segített áttörni a korlátokat a következő generációk számára?

Abból kiindulva, hogy honnan jöttem, és most hol tartok, a fiatalabbak bizonyára láthatják, hogy mennyi mindenen mentem keresztül, és mégis mindezt sikerült elérnem. Beszélni mindenki tud, és az emberek bármit mondhatnak, de csak az számít igazán, amit teszünk. Amit elértem, az kemény munka, kitartás és áldozat eredménye. Azt hiszem, ez az egyik legfontosabb dolog, ami változhat a női sportágakban.