Ismerd meg a nőt, aki előremozdítja a tokiói gördeszkakultúrát

Régebben a Komazawa Parkban BMX-eztem. Egy nap egy lány, akivel összebarátkoztam, adott nekem egy régi, ütött-kopott deszkát. A BMX egy férfiak által dominált világ, és a trükkök kapcsán gyakran éreztem úgy, hogy „egy srác talán képes lenne erre, de én nem”. A gördeszkás világban viszont sokkal több lány volt, és nagyon jó volt együtt gyakorolni. Mindenki tizenévesen vagy a húszas évei elején kezd deszkázni, de én akkor már 29 éves voltam. Olyan lányok is vannak körülöttem, akik a szüleikkel együtt már kiskoruk óta próbálnak profi deszkásokká válni, és olyanok is, akik keményen dolgoznak, hogy részt vehessenek a versenyeken. Aztán vannak olyanok is, akik csak szórakozásból deszkáznak, mint én.

Képzettségi szinttől, kortól, nemzetiségtől vagy nemtől függetlenül mindenki belead mindent. És amikor végre sikerül valami újat mutatni, mindannyian nagyon örülünk egymásnak. Ez nagyon jó érzés, és ez vonzott a gördeszkázáshoz. Szép lassan kezdett butaságnak tűnni számomra a kilenctől ötig tartó munka. Rájöttem, hogy jobb olyasvalamivel tölteni az életem, amit élvezek, és ez késztetett arra, hogy minél több időt töltsek azzal, amit élvezek. Így hát egy hirtelen ötlettől vezérelve felmondtam. Most – hacsak nem szabadúszóként dolgozom – akkor deszkázom, amikor csak akarok, szabadidőmben pedig a Skate Girls Snapen dolgozom.

Azt az érzést, hogy együtt dolgozunk azon, hogy elérjünk valamit. A gördeszkázás ugyan nem csapatsport, de jó szórakozás együtt csinálni a barátokkal. Így ha egyszer belevág az ember, az olyan mentális akadályok, mint a „fájni fog, ha elesek” vagy a „nem fogok beilleszkedni” kevésbé számítanak, mint gondolnánk. Ha a szokásos gördeszkaparkomban valakinek gondjai vannak, akkor is beszélek vele, ha nem ismerem. És bár mindenki más szinten gördeszkázik, mégis tanítunk egymásnak trükköket. Mindenki azért megy a gördeszkás parkba, hogy jól érezze magát, és ha ezt a szándékot megosztjuk egymással, az még élvezetesebbé teszi.

A gördeszkázás eredetileg arról szólt, hogy szórakozzunk a városi tereppel. Fantasztikus játék volt, amely kihasználta a város adottságait, a lépcsőket és a korlátokat. Ezért van az, hogy egyesek a kultúrán belül hisznek abban, hogy a gördeszkázás nem is egy újonnan felkapott sportág vagy verseny, hanem egy igazán természetes játékforma, amely összehozza a várost és a lakóit.

A nők szerte a világon kultúrát teremtenek a gördeszkázáson keresztül, legyen szó zenéről vagy fotózásról. Ehhez képest Japánban nem láttam semmi ilyesmit, és azt gondoltam, hogy ez kár. Már akkor is érdekelt a fotózás és a filmezés, ezért úgy gondoltam, hogy ha senki más nem csinálja, miért ne csinálhatnám én? Így elkezdtem fotózni a körülöttem lévő lányokat deszkázás közben, és mindenkitől nagyon pozitív visszajelzést kaptam. Ezután létrehoztam egy weboldalt, ahol az általam megismert gördeszkás lányokról készült pillanatképek gyűjteményét mutattam be.

A gördeszkázás mindenkiből kihozza az egyéniséget – ahogy korcsolyáznak, ahogy öltözködnek, amilyen cipőt viselnek, amilyen a frizurájuk. Mindez személytől függően más és más. Nagyon szeretem azokat a lányokat, akik azt mondják: „Ez vagyok én, és én így gördeszkázom”, ezért létre akartam hozni egy olyan helyet, ahol nemcsak pillanatképeket láthat a közönség, hanem azt is, hogy a lányok mit viselnek, mit szeretnek, milyen gördeszkát használnak és milyen a deszkázási stílusuk. Azt akartam, hogy a lányok tudják: nem kell ragaszkodniuk a gördeszkás lányok sztereotípiájához (például ahhoz, hogy minden gördeszkás lány egy bizonyos módon öltözködik), amelyet mások kényszerítenek rájuk. Úgy öltözhetnek, ahogy akarnak, úgy állíthatják be a gördeszkájukat, ahogy akarják, és úgy gördeszkázhatnak, ahogy akarnak.

A gördeszkaipart továbbra is a férfiak uralják, de a japán gördeszkakultúrában a nők még így is sokféle módot találhatnak az alkotásra és kibontakozásra. Remélem, hogy a Skate Girls Snap erre inspirálja őket.

Szeretem a Komazawa parkot, mert bár közel van a Shibuyához és jól felszerelt, mégis ingyenes. Ott mindenféle emberrel meg lehet ismerkedni: a gyerekektől a felnőttekig mindenkivel, hírességekkel, különböző nemzetiségű és foglalkozású emberekkel. Tokió egy olyan város, ahol kreatív és energiával teli emberekkel találkozhatunk – csodálatos gördeszkásokkal a világ minden tájáról vagy olyanokkal, akik vidékről költöztek ide, és saját kultúrát teremtenek.

Úgy gondolom, hogy különösen a fiatalok fognak mindenféle érdekes projektet elindítani. Például egy 20 éves gördeszkás barátom, Sara elindította az SP8CE nevű online magazint. Olyan emberekkel készít interjúkat, akikkel a gördeszkázás révén találkozott, és elmeséli a történeteiket. Japánban ritka, hogy a női deszkások ilyen dolgokat csináljanak, ezért szerintem ez nagyon fontos.

Az élet rövid, ezért szeretnék minél több időt szórakozással tölteni. A Skate Girls Snap és a gördeszkázás az, amit szívből csinálok. Nem azért foglalkozom ezekkel, mert valaki megkért rá, és nem kötelességem valamilyen üzenetet közvetíteni. Egyszerűen csak igazán szeretem csinálni. Azért adatott meg, hogy ezzel foglalkozzam, mert ragaszkodom ahhoz, hogy önmagam legyek, ezért az, hogy még segítek is vele másoknak, igazán boldoggá tesz.

Éppen ezért a jövőbeli célom nagyon egyszerű: élvezni a deszkázást. Nem kötelességből, pénzért vagy megélhetésért szeretnék gördeszkázni. Ha hű maradhatok önmagamhoz, és tovább deszkázhatok mindenkivel, az nekem elég.