Új távlatok: Serena Williams

Mióta 14 évesen profi sportoló lett, Serena Willams mindig is a „túl” címkét viselte: túl fekete, túl elkötelezett az aktivizmus iránt, túl fiatal vagy túl öreg, túl kemény vagy túl szexi. Kitartásának és az önmagába vetett hitének köszönhetően azonban volt elég perspektívája ahhoz, hogy megértse: minden negatív megjegyzésre millió pozitív megjegyzés jut. Lehet, hogy kemény a tenyerese, de valójában a mentális szívóssága miatt olyan sikeres a pályán, otthon és az életben is. Serena generációjának egyik legádázabb versenyzője, a kiválóságra való páratlan törekvése pedig rekord számú, 23 győzelmet hozott neki, míg emellett sikeres üzletasszony és boldog anya is lett.

Serena arról beszélt nekünk, hogyan szeretné inspirálni a következő generációt, miközben öröksége hátralévő részét még meg kell írnia.

Mennyire tulajdonítod az önbizalmad a neveltetésednek, a családodnak és a gyerekkorod meghatározó éveinek?

SERENA WILLIAMS: Az önbizalom felbecsülhetetlen érték. Az önbizalmamnak tulajdonítok szinte mindent, amim van. Voltak pillanatok, amikor egyedül én hittem magamban. És bár nagyszerű, ha mások hisznek bennünk, a legjobb, ha magunkban hiszünk.

Miért szerettél bele a teniszbe, és mit mondanál a következő generációnak, akik talán még nem találták meg a szenvedélyüket, vagy vacillálnak, hogy folytassák-e?

SERENA: Őszintén szólva a teniszbe a győzelem miatt szerettem bele. Imádok nyerni. Imádom a bajnokságokat. Imádom a kezemben tartani a trófeákat, és bár nagyon furcsa dolog, de szerintem függőséget okoz. Amikor nyerek, mindig arra gondolok, hogyan tovább. Jöhet a következő! Nem tudom, hogy ez jó válasz-e, de tudom, hogy ez vagyok én. Ez a szenvedélyemnek és a kemény munka iránti elkötelezettségemnek tudható be, mert tudom, milyen érzés abban az izgalomban játszani az utolsó pontot, hogy mindenen felülkerekedem, és hamarosan learathatom a gyümölcsét mindannak a munkának, amit befektettem.

– Serena Williams

Hogyan tudod kezelni és egyensúlyba hozni, hogy ambiciózus, mégis nyugodt, határozott, mégis együttérző, félelem nélküli, mégis taktikus maradj az életed minden területén, teniszezőként, anyaként és üzletasszonyként?

SERENA: Az egyensúly kulcsfontosságú. A mai napig dolgozom az egyensúly kialakításán, hogy ádáz, fizikailag és lelkileg is erős legyek, de mégis érzékeny. Összességében úgy találom meg a legjobb egyensúlyt, ha hiteles vagyok, ha magamat adom, ha egyszerűen csak Serena vagyok. A kamera előtt sem vagyok más, mint a kamera mögött. Mindig önmagam vagyok.

Ha visszagondolsz a 15 éves Serena Williamsre, tudván, hogy mennyi akadállyal kell majd megküzdenie, milyen tanácsot adnál neki?

SERENA: Visszatekintve a 15 éves Serenára? Te jó ég! Az egyetlen tanács, mit adhatok neki, az az, hogy élvezzen ki minden pillanatot, mert a tinédzserkor olyan rövid, és olyan jó időszak. Ennyit mondanék neki. Mindaz, amin keresztülmentem, tett azzá, aki vagyok, és az tett ilyen erőssé. Ezért csak annyit mondanék neki, hogy élvezze ki az élet minden pillanatát.


Úgy tűnik, hogy a kezdetektől a profivá válásodig és azon túl minden irányból akadályokba ütköztél, és mindegyiken túljutottál – attól kezdve, hogy fekete nő voltál egy túlnyomórészt fehér sportágban, a sérüléseken és a személyes nehézségek át egészen addig, hogy az elején még Venus kishúgaként kezeltek. Hogyan sikerült mindvégig kitartanod?

SERENA: Azt hiszem, csak azért tudtam kitartani, mert szeretem, amit csinálok, még akkor is, ha vannak nagyon nehéz napok vagy nehéz pillanatok. Úgy gondolom, hogy végső soron nem lennék az, aki vagyok, vagy nem sikerült volna mindezt elérnem, ha nem élvezném igazán a munkámat. Élvezem, hogy azzal foglalkozhatok, amiben a legjobb vagyok. És ez a tenisz.