Változás a brazil női futballban

Sofia még csak 14 éves, de máris érzi, hogy milyen változások mennek végbe a női futball világában.

Miközben a csapattársaival a brazíliai São Pauló-i futballklubjuk öltözőjében üldögélt, beszélgettünk a 2019-es tornáról, amelyet hazájának nemzeti televíziója most először közvetített.

„Nem is tudom, mit mondjak. Csodálatos dolog volt” – kezdi Sofia. – „Voltak, akik nem is tudták, mi az a női futball. »Micsoda, a nők fociznak? Ugyan már!« Aztán mindenki egyre jobban megismerkedett vele.”

Nem volt könnyű az odáig vezető út, de a tavaly nyári franciaországi verseny változást hozott. Nekik és sok más lánynak egyfajta fordulópont volt, sorsdöntő pillanat, amely változáshullámot indíthat el – vagy talán már el is indított – a női futball fejlődésében. Rekord számú – több mint egymilliárd – néző követte a mérkőzéseket világszerte, és a lendület nem látszik lankadni.

A versenyt követő hónapokban növekedett az átlagnézőszám a női profi ligákban, ráadásul féltucatnyi női nemzetközi és klubmérkőzés közönségrekordot döntött. Az egyik ilyen mérkőzésre 2019. november 16-án São Paulóban került sor, amikor is a Corinthians csapata 28 609 néző előtt játszott a férfiak stadionjában, ami szintén első alkalom volt a női futball történetében. Ott ült a lelátókon Sofia, Gabi és Nicoly is, és látták, ahogy akkora tömeg gyűlik össze a meccsen, amekkora általában csak a férfimérkőzések kiváltsága.

Mit jelent mindez Sofia és csapattársai számára? Elsősorban elfogadást.

„Az emberek nézték a meccseket, és azt mondták, »nahát, a nők is képesek olyan szinten focizni, mint a férfiak«” – mondja Nicoly, a Pelado Real 12 éves kapusa.

Természetesen sok egyéb probléma ezzel még nem oldódott meg, mint például az esélyegyenlőség vagy a finanszírozás, amelyek orvosolása nélkül a női foci nem fejlődhet. Ugyanakkor a láthatóság egy erőteljes eszköz, amely komoly hatásra képes, és máris elkezdte megváltoztatni a női futball megítélését.

Sofia és csapattársai, Gabi és Nicoly nagyon is tisztában vannak azokkal a kihívásokkal, amelyekkel szembe kell nézniük a focizni vágyó vagy futballrajongó lányoknak. Első kézből tapasztalhatták meg ezeket, például amikor lementek a parkba játszani, és csak fiúk és férfiak voltak a pályán, vagy amikor furcsán néztek rájuk, és azt kérdezték tőlük, hogy „fiúk vagytok, vagy mi?” A lányok végül beléptek a Pelado Real futballklubba, amely São Paulo egyetlen privát klubja csak lányok számára.

Júlia Vergueiro, a Pelado Real alapítója szerint Brazíliában a szülők gondolkodásmódján kell elsősorban változtatni. Gyakran a család jelenti a legnagyobb akadályt a sportolni vágyó lányok előtt, mélyen gyökerezik ugyanis a hagyománya annak, hogy a kisfiúk focilabdát, a lányok pedig babát kapnak. Júlia azt vette észre, hogy pusztán azzal, hogy közvetítették a női futballmeccseket, változni látszik ez a gondolkodásmód.

„Korábban, amikor a szülők még azt gondolták, hogy az ő lányuk az egyetlen, aki focizni akar, ezt nem szívesen osztották meg másokkal – mondja Júlia. – Most azonban arról beszélgetnek a munkahelyen, hogy »láttad Andressa gólját? Láttad, micsoda cselt csinált?« Így már sokkal büszkébben teszik hozzá, hogy »igen, az én lányom is focizik, és olyan szeretne lenni, mint Andressa!«”

Júlia 2011-ben indította el a Pelado Real klubot, miközben még egy bankban dolgozott, 2013-tól pedig már a klub a fő állása (szülei aggodalmaskodása ellenére, akik a női futballt nem tartják annyira jövedelmezőnek vagy stabilnak, mint a bankszektort). Az, hogy most már láthatjuk a profi női focistákat a tévében, azt jelenti, hogy Júlia mostani játékosai már álmodhatnak arról, hogy a brazil válogatottban vagy nagy nemzetközi klubcsapatokban játszanak, ráadásul ebben az álomban egyre több lány osztozik. Júlia azt meséli, hogy a tavaly nyári verseny utáni hónapokban megduplázódott a klubba jelentkezők száma. A Pelado Real hamarosan São Paulo egyéb helyszínein is nyit majd klubot.

„Számomra az egyik legnyilvánvalóbb jele a változásnak az, ha összehasonlítjuk, hogy kik voltak az én futball-bálványaim gyerekkoromban – mondja Júlia. – Ha valaki megkérdezte tőlem akkoriban, hogy ki inspirál arra, hogy focizzak, biztos, hogy az egyik férfijátékost említettem meg. Ha viszont ma feltesszük ugyanezt a kérdést a Pelado Real lányainak, Andressa Alves vagy Adriana nevét fogják rávágni.”

Az olyan játékosok, mint Andressa és Adriana megvívták már a saját harcaikat, és örülnek annak, hogy szerepükkel változást inspirálnak. Csatlakoznak ahhoz a vélekedéshez, hogy Brazíliában és más országokban is megindult a változás tavaly nyár óta. Mindkét játékosnak kétszeresen kell helytállnia: úgy a brazil válogatottban, mint a saját klubjukban – az AS Roma (amelynek női részlege még csak második szezonjában jár), illetve a Corinthians csapatában.

„Azt gondolom, hogy a történetem segít a mai lányoknak hinni az álmaikban, hogy egy napon Európában játszhassanak” – mondja Andressa, aki Brazília első női focistájaként csatlakozott az FC Barcelona csapatához. „A legfőbb célom, hogy minden klubban, amelynek a tagja vagyok, hátrahagyjak valamit az örökségemből, hogy ezzel kitárjam az ajtót az utánam következő lányok számára.”

Vajon hová vezet ez a mostani lendület és változáshullám? Andressa azt tanácsolja, hogy nézzük és szurkoljunk a női futballnak.

„A női futball természetesen egész más, mint a férfi, de nem kevésbé érdekes vagy szép látvány – vallja. – Sokan, különösen Brazíliában semmit sem tudnak a női futballról, csak ítélkeznek. Azt javaslom mindenkinek, hogy hagyja abba a kritizálást, és kezdje nézni.”

Gabi, Nicoly és Sofia készen állnak rá, hogy átvegyék a stafétát.

„Az emberek végre látták a profi női focistákat játszani, és majd nemsokára látnak minket is játszani, és rájönnek, hogy a női futballnak nagy jövője van” – mondja Nicoly.

Sofia pedig hozzáteszi: „Mi vagyunk a jövő. Mi vagyunk, akik harcolnak a jövőért.”