Mi így játszunk: Utcai tenisz

Egy idősebb, éppen kártyázó férfi felnéz, és csipkelődik a játékossal a helyi dialektusban. (Ezt mondta: „Ezt megkaptad!”)

Ha az út sima, nincsenek rajta kátyúk vagy parkoló autók, tökéletesen megfelel az utcai teniszhez. A játékosok hagyományosan 3x6,5 méteres pályát rajzolnak fel krétával. A „háló” deszkákból áll, a magassága 20 cm, a szélessége pedig majdnem 3 méter. Manapság egyre több állandó pályát festenek fel a foci- és kosárpályák közelében, sokszor sárga és kék festékkel, a barbadosi zászló színeivel.

• 21 pontot kell szerezni (a győzelemhez minimum 2 pont különbség kell).
• A labda csak a pályán érhet földet.
• A hálóhoz hozzáérni tilos.
• Állva kell maradni.

• Egy szett három játszmából áll, mindegyik 21 pontig megy.
• Az nyeri a meccset, aki több játszmát nyer a háromból.
• A szerválás és a pontozás rendszere ugyanolyan, mint az asztali tenisznél.
• A labdának az ütés előtt egyszer le kell pattannia.
• Akkor kapsz pontot, ha az ellenfél a hálóba üti a labdát, ha kiüti a pályáról, vagy ha a labda egynél többször pattan le a térfelén.

A Mexikói gyakran bukkan fel az utcaitenisz-bajnokságokon a sziget minden pontján. Az ismert socazenész gyerekkora óta készít tömörfa ütőket, amelyekkel a barátaival játszik.

„A peremeket így kell lecsiszolni” – mondja a Mexikói, miközben a hüvelykujjával simogatja az általa készített ütőt. A sportág népszerűségének az egyik oka a hozzáférhetősége: nem kell hozzá semmilyen drága felszerelés. Ma is a legegyszerűbb stílusú ütőt használják. Ami a labdát illeti: „leszedjük a teniszlabda borítását” – magyarázza. Az utcai tenisz rajongói állítják, hogy így gyorsabb a labda.

Az utcai tenisz az 1930-as években született meg válaszként arra, hogy a gazdasági és társadalmi különbségek miatt a füves pályán játszott hagyományos tenisz elérhetetlen volt sok helyi számára. Amikor a sziget 1966-ban elnyerte a függetlenségét Nagy-Britanniától, számos angol szokás élt tovább, például a füves pályán játszott tenisz és a krikett.

A gyarmati rendszer megszűnése után a társadalom faji és szociális alapon is megosztott volt. „Az utcai teniszt a szegények sportjának tartották” – magyarázza Dale Clarke, a Professzionális Utcai Tenisz Szövetségének vezetője. „Csakhogy ez a játék a szigetünkön született meg, és benne van a barbadosiak vérében.”

Az utcai teniszt hosszú évekig elsősorban a szegény negyedekben játszották, ma viszont a sziget minden pontján népszerű. „Kellemes érzés, hogy bárhova is megy az ember, mindenhol találkozik utcaitenisz-játékosokkal” – mondja Dale. „A sportág népszerűségének növekedése fantasztikus. Az emberek pályákat festenek fel. Jó látni, milyen sokan űzik testedzésként.”

Dale azért küzd, hogy a játékot a spektrum mindkét szélén népszerűvé és elfogadottá tegye: a helyi iskolákat és közösséget bevonva a gyerekek körében, illetve profi sportágként Barbadoson és a szigeten kívül is.

Keményen dolgozik, hogy vállalati szponzorokat szerezzen a bajnokságainak, amelyeket reflektorfénynél és számos néző előtt rendeznek meg. A szigeten lassan kezd kialakulni a profi játékosok köre, és Clark néhány játékossal nemzetközi bemutatómérkőzéseken is járt az Egyesült Államokban és a Fülöp-szigeteken.

Barbados legjobb játékosai már most legendának számítanak. Példát adnak a sportág új generációjának, és népszerűsítik az országuk és a világ számára. Talán nem örvendenek még olyan globális elismertségnek, mint az ismertebb nemzetközi sportágak hivatásosai, de megkérdőjelezhetetlenül profi sportolók, akiknek az eltökéltsége, készségei és vágya arra, hogy elismerést szerezzenek a szigetországnak, kifizetődik.

Nem véletlenül viseli a „Venom” nevet. Mark, az ország legkiválóbb utcaitenisz-játékosa St. Michaelben lakik, Brandons Beachen, és a háza tele van trófeákkal. Hírességnek számít – és jelenleg a sportág egyetlen teljes munkaidős, szponzorált profija. Csakhogy nem egyszerű a csúcson maradni, hiszen feltörekvő fiatalok pályáznak a koronájára. Hogyan tartja a lépés? Mark hajnali négykor kel, és kőkeményen edz, amikor ellenfelei még alszanak.

Dario 14 évesen minden este a házuk közelében rendezett utcaitenisz-meccseket nézte. Aztán egy nap az egyik barátja megkérdezte, hogy nincs-e kedve beszállni. A többi már történelem: ma a sziget negyedik legjobb játékosa. „Nincs sok olyan játékos a szigeten, aki megvert a pályán. Egy kezemen meg tudom számolni őket” – mondja.

Rengeteget edz együtt a legjobb férfijátékosokkal. „A sportág legjobbjai összetartanak” – mondja nevetve. Jelenleg ő a legjobb a nők között, és született előadóművész: „A nézők imádják a trükkös ütéseket.”

Sheldene a népszerűségét kihasználva szeretne minél több lányt megnyerni a sportágnak: „Miközben a legjobbak ligájában kb. 20 nő szerepel, a férfiak száma 80 körül van” – meséli.

A fedett pályák körül, ahol a legjobb játékosok mérik össze a tudásukat, egyáltalán nem azt látjuk, amit a többség ideális edzési körülményeknek gondolna. Kártyacsata folyik, és Shakeem Nurse-nek, a sportág egyik legnagyobb reménységének, éppen a haját vágják. Az utcai tenisznek viszont pontosan az a lényege, hogy mindenki végzi a hétköznapi teendőit, és közben folynak a meccsek, szóval szigetszerte pontosan így fonódik össze a játék és a társadalmi élet.

Miközben nő a profi játékosok száma, a sportágat igazán meghatározó meccsek továbbra is az utcán zajlanak, Ahol a játékhoz ugyanúgy hozzátartoznak a kátyúk, mint az arra járó emberek. A pályák régóta a társadalmi élet központjai.

Pine-ban a jellegzetes helyi fogás, a párolt édesburgonyával tálalt marinált sertéshús illata úszik a levegőben. Az arra járók megállnak, megnéznek néhány labdamenetet, tanácsokat adnak, aztán mennek tovább a dolgukra. A játék a mindennapi nyüzsgés közepén folyik.