Kérdezd az edzőt: „Miért sérülök meg folyton?”

Kedves Edző!

Amikor már azt hittem, hogy a szezon elején láb- és térdproblémáimból felépülve már jól vagyok, elszakadt a combizmom. Két éven belül ez volt a második alkalom, hogy megsérült, és a második alkalom, hogy félbe kellett szakítanom a futószezont. Olyan sok időt töltöttem a sérülésekből való felépüléssel, hogy már kezdek kételkedni abban, hogy a versenyszerű futás nekem való. Régebben soha nem sérültem meg, de most már kezdek kiborulni, hogy a sérülések csak jönnek. Az edzőm azt mondja, hogy nagy lehetőségek rejlenek bennem, én pedig aggódom, hogy soha nem fogom beteljesíteni őket. A sok kudarc ellenére hogyan tarthatom fenn az elkötelezettségemet és maradhatok pozitív?

Gyakran alkalmatlan, jelenleg sérült

16 éves futó

Hadd nyugtassalak meg, hogy egy dolog miatt nem kell aggódnod: hogy újra megsérülsz-e vagy sem. Mert biztosan meg fogsz. Az alkalmi sérülés minden szabadtéri sporttevékenység velejárója.

De ha ezek a sérülések egymás után jönnek, ahogy a te esetedben is, akkor itt az ideje orvosolni a problémákat. A második sérülés szokásos magyarázata az, hogy valószínűleg még nem gyógyultál fel az első sérülésből.

Most csak egy és csakis egy célod legyen: 100 százalékosan meggyógyulni. Amíg ezt el nem éred, minden más célnak a háttérbe kell szorulnia. Nincsenek egyéni rekordok. Nincsenek futóversenyek. Sem kosárlabdameccs. Nincsenek könnyebb utak, és nincs csalás. Ahhoz, hogy eljuss oda, ahol lenned kell, a sérülésekről való gondolkodásmódodat is meg kell változtatnod.

Három fiamat edzem középtávfutásban. Közülük Jakobnak 2019 decemberében volt egy komoly sérülése – fáradásos törés a derekánál, a felépülése pedig a tervek szerint négy hónapig tartott volna. Amint ez kiderült, Jakob azt mondta nekem: „Erre szükségem van, hogy próbára tegyem a motivációmat”.

A sérülésre nem problémaként, hanem kihívásként tekintett, amely végül erősebbé teszi majd. A versenyszellemét pedig a versengésről a gyógyulásra irányította.

Jakob és én a sérülését követő napon reggel 6-kor mozgékonysági és törzserősítő edzésekkel kezdtük a felépülési folyamatot. Nem volt ücsörgés a kanapén, se tévézés vagy önsajnálat. Minél tovább csinálja ezt bárki, annál nehezebb a pályára visszatérni. A mi családunkban normális körülmények között naponta kétszer edzünk. Amikor súlyos sérülésekből lábadozunk, naponta háromszor edzünk. Azzal, hogy a felépülést teljes munkaidős munkaként kezeljük, valódi sikerélményt teremtünk.

A következő négy hónapban Jakob egyetlen rehabilitációs edzést sem hagyott ki.

Miközben ezt a munkát végzed, nagyon fontos, hogy az aktuális célra – azaz a gyógyulásra – összpontosíts, ne pedig a hosszú távú célokra.

Tudom, hogy ez a sportolók számára nem biztos, hogy olyan egyszerű. Hadd adjak ehhez több perspektívát! Norvégiában, ahonnan származom, sok út keskeny és kanyargós, jobbra-balra, fel és le, folyók mentén és dombok körül. A „festői útvonalak” miatt még a hosszú utak is gyorsan eltelnek. Nemrégiben átkeltem a Nevadán Las Vegas felé. Ez egy széles, egyenes út, autópálya, ameddig a szem ellát – úgy tűnt, mintha az egyik leghosszabb út lett volna, amit valaha megtettem.

A hatékony felépülés gondolkodásmódja nagyjából ugyanígy működik. Nem akarsz a távolban lévő városra, azaz a versenyre koncentrálni. Azt akarod, hogy az elméd az adott tájjal – vagyis a napi céljaiddal és eredményeiddel – foglalkozzon, ami olyan alapvető lehet, mint a természetes mozgás fájdalom nélkül. Ez az egyetlen módja annak, hogy elég türelmes maradj ahhoz, hogy teljesen felépülj, mielőtt akár csak a pályára tennéd a lábad.

Ha kérdésed van, hogy hogyan fejlesztheted a gondolkodásmódodat a sporttal és edzéssel összefüggésben, küldj e-mailt ide: askthecoach@nike.com